2013. május 6., hétfő
2013. április 6., szombat
Kórház
Ma élesben leteszteltem a finn egészségügyi rendszert... Előre csak annyit: itt nagyon nem éri meg betegnek lenni!!!
Persze szombat van. Az én formám, hogy mindig hétvégére és/vagy szünetre leszek beteg. Most a hétvégi verzió volt az aktuális. Csütörtökön sikerült kaparó torokkal ébredni, de én ugye vagány vagyok, mi az nekem, némi extra C-vitamin meg fokhagymakapszula és jobb vagyok, mint új koromban egy nap alatt... Vagy nem.
Hétköznap a finn diákoknak (mivel kipengettem 45 eurót, hogy a finn diákszövetség tagja lehessek, így én is teljes joggal annak számítok) van egy külön orvosi központ, ahova el lehet menni, de ugye hétvége van. A reggel telefonálgatással indult, hogy hova is mehetek kórházba (kiderült, lakcím szerint, amim ugyan nem hivatalos, de üsse kavics, van egy cím, ahova küldhetik a számlát az ellátásomról). Összeszedtem magam meg a biztosítási papírjaim (utóbbi ott nem kellett) és irány a kórház. Mivel ez Finnország, elég nagy elvárásokkal indultam neki a dolognak, így relatív nagy volt a csalódásom is. A kórház belülről semmivel nem több, mint mondjuk a Honvéd Kórház vagy némelyik Szegedi klinika. A betegfelvétel (sorszámhúzós, mint itt minden) kerek fél óra volt, habár csak 4-en voltak előttem... De ráfogtam, hogy alaposan kikérdeznek már a felvételnél is. A kedvencem viszont az információs pultban ülő srác volt, aki miután meghallotta a hangom (pedig csak annyit mondtam, hogy hello és nem tudom, merre menjek), közölte, hogy egy dokit akarok látni, ugye? Ennyire pocsékul festettem? Nem, pontosítok. Ennyire pocsékul festettem. Pont.
Az első dokim (mondanám, hogy bibí, nekem kettő volt, de amennyire észrevettem, mindenkit minimum kettő doki látott el egyszerre, a kezelők közt megy az átjárás és beszélik meg a pácienseket, hogy biztosak legyenek a saját diagnózisukban.) egy kismama, gyorsan kifaggatott, elmondta, hogy mire számítsak, lázmérés (38.9 pedig AKKOR nem is fáztam), csinált egy gyors vértesztet (aztán egy bitang erős ragtapasszal ragasztotta le az ujjam) meg egy másik vizsgálatot, amit nem részleteznék, de könnyeztem tőle ezerrel. Elmondta, hogy vagy influenza vagy vírus, amíg a tesztből nem tudják biztosra, addig kapok egy csini maszkot, abban a saját tükörképemet látva még én is elnevettem magam. :D
Egy órát kellett várnom az eredményre (hivatalosan, nem hivatalosan majdnem kettő lett a dologból), hogy kisüljön, influenza. Juhú! Kaptam angol zárójelentést (ez azért erős túlzás, én gépeltem, mert a második dokim - mint kiderült nem finn hanem cseh - elég csehül állt az angol nyelvvel), hogy a biztosítótársaságnak leadhassam a kezelési számlával együtt, amit postán fogok megkapni és laza 30 eurómba fog kerülni. Pontosabban a biztosítótársaságnak.
NÉGY receptet kaptam, influenza, lázcsillapító egy és lázcsillapító kettő, meg a köhögésemre is (amitől alig tudok beszélni, hallom is anyum hangját a fülemben: "Na végre!").
Hangom semmi, de az legalább nagyon szexin rekedt.
A kórházból bementem egy gyógyszertárba, ahol nagyon vagányan minden gyógyszeremnek nyomtattak saját matricát, a vonalkódos verziót a receptemre ragasztották, így jelezve, hogy az már ki van adva, a nagyobbik matricát meg feliratozva a gyógyszerekre tették, nehogy összekutyuljam őket.
Utána nyomtattak egy angol számlát is, a végére egy újabb matricával, azzal fizethettem a kasszánál. Összesen több, mint 65 eurót! NÉGY doboz gyógyszerért!! Nagyon, nagyon költséges itt betegnek lenni...
Mivel mindenről van angol papírom, tértivevényes postával meg egy meghatalmazással hazaküldöm őket és a biztosító visszautalja az egésznek az árát. Úgyhogy már megérte biztosítást kötni, anélkül akkor sem jöttem volna el, ha az Erasmus szerződés nem teszi kötelezővé.
A mai napon az olyan hasznos szavakkal bővült a finn szókincsem, mint betegfelvétel, láz, influenza és hasonlók. Azért jobban örültem volna, ha nem kórházi körülmények között kell ezeket megtanulnom, ellenben a két dokim konzultációjából legalább sokat értettem - nem mondtam meg nekik, hogy értem, amit mondanak, kórházban azért maradjunk a stabilabb angolnál, és így a papírmunka is automatikusan angol volt, akkor is, ha a biztosító társaság le fogja fordíttatni. (Azért az angol vagy a finn szakfordító költsége nem mindegy, bár erre utólag jöttem rá.) De legalább nem tudtak a fejem felett elbeszélni.
Délután aludtam öt órát, most két órát ébren vagyok, de csak hogy egy joghurt kíséretében leküldjem a gyógyszereket, megyek is vissza alukálni.
P.S. Tuuuudom, hogy nagyon sok mesélnivalóval vagyok adós, ha már kényszerpihenőn vagyok, lehet, hogy be is pótolom őket.
Ma élesben leteszteltem a finn egészségügyi rendszert... Előre csak annyit: itt nagyon nem éri meg betegnek lenni!!!
Persze szombat van. Az én formám, hogy mindig hétvégére és/vagy szünetre leszek beteg. Most a hétvégi verzió volt az aktuális. Csütörtökön sikerült kaparó torokkal ébredni, de én ugye vagány vagyok, mi az nekem, némi extra C-vitamin meg fokhagymakapszula és jobb vagyok, mint új koromban egy nap alatt... Vagy nem.
Hétköznap a finn diákoknak (mivel kipengettem 45 eurót, hogy a finn diákszövetség tagja lehessek, így én is teljes joggal annak számítok) van egy külön orvosi központ, ahova el lehet menni, de ugye hétvége van. A reggel telefonálgatással indult, hogy hova is mehetek kórházba (kiderült, lakcím szerint, amim ugyan nem hivatalos, de üsse kavics, van egy cím, ahova küldhetik a számlát az ellátásomról). Összeszedtem magam meg a biztosítási papírjaim (utóbbi ott nem kellett) és irány a kórház. Mivel ez Finnország, elég nagy elvárásokkal indultam neki a dolognak, így relatív nagy volt a csalódásom is. A kórház belülről semmivel nem több, mint mondjuk a Honvéd Kórház vagy némelyik Szegedi klinika. A betegfelvétel (sorszámhúzós, mint itt minden) kerek fél óra volt, habár csak 4-en voltak előttem... De ráfogtam, hogy alaposan kikérdeznek már a felvételnél is. A kedvencem viszont az információs pultban ülő srác volt, aki miután meghallotta a hangom (pedig csak annyit mondtam, hogy hello és nem tudom, merre menjek), közölte, hogy egy dokit akarok látni, ugye? Ennyire pocsékul festettem? Nem, pontosítok. Ennyire pocsékul festettem. Pont.
Az első dokim (mondanám, hogy bibí, nekem kettő volt, de amennyire észrevettem, mindenkit minimum kettő doki látott el egyszerre, a kezelők közt megy az átjárás és beszélik meg a pácienseket, hogy biztosak legyenek a saját diagnózisukban.) egy kismama, gyorsan kifaggatott, elmondta, hogy mire számítsak, lázmérés (38.9 pedig AKKOR nem is fáztam), csinált egy gyors vértesztet (aztán egy bitang erős ragtapasszal ragasztotta le az ujjam) meg egy másik vizsgálatot, amit nem részleteznék, de könnyeztem tőle ezerrel. Elmondta, hogy vagy influenza vagy vírus, amíg a tesztből nem tudják biztosra, addig kapok egy csini maszkot, abban a saját tükörképemet látva még én is elnevettem magam. :D
Egy órát kellett várnom az eredményre (hivatalosan, nem hivatalosan majdnem kettő lett a dologból), hogy kisüljön, influenza. Juhú! Kaptam angol zárójelentést (ez azért erős túlzás, én gépeltem, mert a második dokim - mint kiderült nem finn hanem cseh - elég csehül állt az angol nyelvvel), hogy a biztosítótársaságnak leadhassam a kezelési számlával együtt, amit postán fogok megkapni és laza 30 eurómba fog kerülni. Pontosabban a biztosítótársaságnak.
NÉGY receptet kaptam, influenza, lázcsillapító egy és lázcsillapító kettő, meg a köhögésemre is (amitől alig tudok beszélni, hallom is anyum hangját a fülemben: "Na végre!").
Hangom semmi, de az legalább nagyon szexin rekedt.
A kórházból bementem egy gyógyszertárba, ahol nagyon vagányan minden gyógyszeremnek nyomtattak saját matricát, a vonalkódos verziót a receptemre ragasztották, így jelezve, hogy az már ki van adva, a nagyobbik matricát meg feliratozva a gyógyszerekre tették, nehogy összekutyuljam őket.
Utána nyomtattak egy angol számlát is, a végére egy újabb matricával, azzal fizethettem a kasszánál. Összesen több, mint 65 eurót! NÉGY doboz gyógyszerért!! Nagyon, nagyon költséges itt betegnek lenni...
Mivel mindenről van angol papírom, tértivevényes postával meg egy meghatalmazással hazaküldöm őket és a biztosító visszautalja az egésznek az árát. Úgyhogy már megérte biztosítást kötni, anélkül akkor sem jöttem volna el, ha az Erasmus szerződés nem teszi kötelezővé.
A mai napon az olyan hasznos szavakkal bővült a finn szókincsem, mint betegfelvétel, láz, influenza és hasonlók. Azért jobban örültem volna, ha nem kórházi körülmények között kell ezeket megtanulnom, ellenben a két dokim konzultációjából legalább sokat értettem - nem mondtam meg nekik, hogy értem, amit mondanak, kórházban azért maradjunk a stabilabb angolnál, és így a papírmunka is automatikusan angol volt, akkor is, ha a biztosító társaság le fogja fordíttatni. (Azért az angol vagy a finn szakfordító költsége nem mindegy, bár erre utólag jöttem rá.) De legalább nem tudtak a fejem felett elbeszélni.
Délután aludtam öt órát, most két órát ébren vagyok, de csak hogy egy joghurt kíséretében leküldjem a gyógyszereket, megyek is vissza alukálni.
P.S. Tuuuudom, hogy nagyon sok mesélnivalóval vagyok adós, ha már kényszerpihenőn vagyok, lehet, hogy be is pótolom őket.
2013. március 17., vasárnap
2013. március 3., vasárnap
Hello Mindenki!
Lógok egy-két történettel, és most, hogy hazajöttem Lappföldről (bizony!) és jövő héten téli szünet (nem vicc, nem tavaszi, téli), igyekszem mindent elmesélni!
Szóval 14-én csütörtökön volt a végzős gimnazisták utolsó tanítási napja, most aztán szünet nélkül tanulnak az érettségire április-májusig. Ezt úgy szokták megünnepelni, hogy nyitott platójú buszokon mennek végig a városon és cukorkákkal dobálják meg a járókelőket. Én épp úton voltam a suliból haza és a sok faarcú finn járókelővel szemben nekem tetszett a sok vidám, beöltözött és elmaszkírozott fiatal - így aztán nevetve integettem nekik, amit cukorka záporral háláltak meg. ;)
És mivel egy hétre ennyi édesség nem elég, hát elmentünk másnap a Fazer csokigyárba. Húúúúúúúúúú....
Először is mutattak egy filmet arról, hogy a család hogy került Finnországba, hogy nyitották meg a csokoládé gyárat, hogyan terjeszkedett, stb. Aztán levittek minket egy folyosóra, ahol egy kisebb kiállítás volt a csokoládéról, hogyan kerül Ghánából Helsinkibe, stb. Sajnos a tényleges gyár-részbe nem vittek be minket, mert túl sokan voltunk, pedig amúgy beöltöztetnek mindenkit fehérbe és beviszik a futószalagok közé, ahol többek között az Angry Birds gumicukrokat is készítik - madarakat és malacokat külön soron, hogy ne vesszenek össze. Nem vicc. Véresen komoly. :D Zsolt egy Angry Birds tojást kap húsvétra (igen, olvassa a blogot. Igen, tud róla.). :D
A folyosó végén pedig az egyél-amennyi-beléd-fér kóstoló várt. Persze trükkösek, ugyanis Rád szólnak, hogy ott nem ihatsz - és csokiból nem sokat tudsz úgy enni, hogy ne legyél azonnal szomjas. Így aztán, hogy mindent végigkóstolhassunk, elosztottuk a csokikat egymás között. Ugyan szóltak, hogy nem vihetünk magunkkal haza, de van ezeknek a csokiknak egy rossz szokásuk, maguktól a táskánkba esnek. Mondjuk volt egy lány, aki ez után kiszedte a csokikat..........
A végén kaptunk egy ajándék-csomagot benne az eredeti kék Fazerrel illetve új termékekkel.
Múlt héten elmentem egy meghirdetett előadásra, bizonyos Dr. Angela Marcantonio tartotta "Hungarian - an aberrant Uralic language" címmel... A hölgy nyelvésznek mondja magát és több neves egyetemen (többek közt - te jó ég - Cambridge-ben is) tanítja azt az elméletet, hogy a magyar nem is uráli nyelv. Hogy pontosan mi, az nem derült ki az előadásból. Facebookon már puffogtam eleget a témában, így itt nem fogom újra kezdeni, de a lényeg, hogy az egész csak időrablás volt. Persze otthon néhányszor felbukkant a "kollegina" neve, mindig némi szarkasztikus felhanggal - de élőben kifejezetten irritáló volt. És az előadás végén, amikor jöttek a kérdések és néhányan kifejtették a véleményüket a professzor munkásságáról, akkor a viselkedése kifejezetten offenzívvé vált.
Kedden sikerült végre kitalálnom, hogy el akarok menni Lappföldre, így gondoltam egyet, kiválasztottam, kifizettem és péntek este felültem huszonnegyed-magammal a Rovaniemibe tartó vonatra. 13 óra volt az út, még jó, hogy este 10-kor indultunk, így az út nagy részét megpróbáltam átaludni. Esélytelen, vonaton én se tudok ennyit aludni...
A vonaton beszélgettünk a többiekkel, a 25 ember hihetetlen vegyes társaságot hozott össze, volt hong-kongi, indonéz, taivani, néhány francia, olasz, belga, spanyol, ír, cseh... Hihetetlen csapat. A kedvenc beszélgetésem az indonéz sráccal volt, kérdezte, én honnan jöttem és mikor mondtam, hogy Magyarországról, akkor azzal a kérdéssel állt elő, hogy Budapest tényleg két városból lett összeolvasztva?
Mondtam, hogy nem, valójában háromból, de meglep, hogy tudja. A válasz az volt, hogy egyike azon helyeknek, ahova szeretne eljutni egyszer és így olvasott róla... Hihetetlenül meglepő volt, különösen annak fényében, hogy mikor Stockholmba mentünk, az egyik francia srác a kompon azt kérdezte, hogy hol lakom Magyarországon? (A fővárosban.) Bukarestben? Jóóóóóó ééééég....
Rovaniemibe érkezés után várt minket egy busz, két turizmust tanuló lánnyal (akik segítőkésznek bizonyultak, bármit kérdeztem tőlük, főleg szókincs-bővítés végett), elmentünk egy Lidlbe (igen, még Lappföldön is van...) ahol mindenki jól bevásárolt alkoholból azzal a szándékkal, hogy a néhány nap alatt elpusztítják, persze volt, aki élelmiszert is vett. :D Csak reggelit és vacsorát kaptunk a szálláshelyen.
Korvala, ahol laktunk, tulajdonképpen egy családi farm. Egy házaspár vezeti, a feleség félig finn, félig angol, így mindenki folyékonyan beszél angolul is. A farmon van a családi ház, egy ház, ahol az étterem és a közösségi hely működik, a szauna, egy pici ajándékbolt és a néhány kunyhó, amikben mi is laktunk. Jah, és persze a huskyk. A család tenyészti a kutyákat, így több, mint 50 kutyájuk van. És mikor megérkeztünk, volt hét nyolchetes kölyök is!!!! Nagyon, nagyon cukik. Lili úgyis hiányzik otthonról, így itt legalább egy kicsit kiéltem magam a kutyákkal. A huskyk amúgy is nagyon barátságosak, a szánhúzókat is gond nélkül lehetett simogatni. Egyedül a mamikutya volt nagyon félős, de azért csak összebarátkoztunk.
A kunyhónkban végül egy olasz lánnyal, Elenával, illetve két ír fiúval, Luke-kal és Steve-vel voltunk. Jó ég, dublini írek, velük beszélgetni - újra kell tanulnom angolul. :D Csak kicsit volt ciki, hogy mindig visszakérdezek, mert nem értem amit mondanak, és persze szóba került, ki mit tanul, csak kicsit égett a fejem, amikor elmondtam, hogy egyébként angol szakon diplomáztam. :D
Délután első programként elvittek minket egy rövid rénszarvas-szánkózásra, ahol az egyik rénszarvasnak frissen lepottyant az agancsa, szegény, nagyon bénán nézett ki.
Ahogy a képeken is látszik, hét ágra sütött a nap, ami külön öröm volt, mert Helsinkiben addigra már egy hónapja nem láttuk a napot. Azóta ez változott, de akkor nagyon jó volt. Minden nap tiszta idő volt, de sajnos minden éjszaka felhős volt - így nem láttuk a Sarki fényt. (Finn nevén Revontulet, ami A róka tüzét jelenti. Megkérdeztem, honnan jön a név, a lányok elmondták, hogy a régi számik hite szerint ahogy a róka szaladt a hegyekben és felvillant a farka, ezek azok a fények.)
Az egész farmot minimum egy méter érintetlen hó takarta be, aminek mi nem tudtunk ellenállni és muszáj volt hóangyalkázni, összemászkálni, térdig süppedni bele. Bejártuk az egész környéket gyalog, a szaunánál kinn volt a tóban egy pici lyuk, ahol bele lehet merülni a vízbe... És ezúton bevallom, kihagytam a lehetőséget. Nem volt ennyi bátorságom. Lehetőségem valószínűleg nem is lesz több, de olyan ijesztően hidegnek nézett ki...
Vacsorára igazi lapp ételek voltak minden este, első este húsgolyók tőzegáfonya lekvárral, mind házi készítésű. Nagyon finom volt. Utána jött az édesség, marjakiisseli a finn neve, magyarra már otthon sem tudtuk lefordítani, de az alapja egy gyümölcsös sűrű kocsonya szerű valami (nagyon finom, kicsit savanykás) és tejsodó szerű van hozzá.
Mint délután kiderült, az egyik cseh lánynak aznap volt a születésnapja, amit az utas listából tudtunk, így titokban leszerveztük a házigazdáékkal, akik csináltak neki egy picike tortát egy szál gyertyával és felköszöntöttük.
Vasárnap a reggelt a huskyk ketrecénél kezdtem, mert kicsit korábban ébredtem mint a többiek és még nem volt reggeli. Édesek voltak nagyon, a házigazda három gyereke közül a legkisebb, Alexandra épp a kutyákkal játszott, akivel beszélgettünk a kutyákról - finnül, lévén akkor még nem tudtam, hogy folyékonyan beszél angolul. De szórakoztató volt, helye kiscsaj. Nyolc éves, és nagyon kis beszédes - mindkét nyelven. A bátyja, Alfred, 11 éves (az ikertesója Amanda), igazi úriember. A két gyerek nagyon beszédes, sok mindent meséltek, építettünk hóembert, szánkóztunk, szóval elvoltam a gyerekekkel (a francia lányokkal nem sok közös témám volt, hacsak nem a hogyan tartsuk a frizuránkat tökéletesen a sapka alatt)
.Délelőtt, épp reggeli után, elmentünk és kipróbáltuk a cross-country ski-t, ami csak azért tűnt elég nehézkesnek, mert puha és mély volt a hó és ha rosszul léptünk, térdig elsüllyedtünk benne és leléptünk a lécről. :D Épp egy ösvényen akartunk elfordulni, amikor keresztbe jöttek azok, akik befizettek a kutyaszánra (65 euró egy fél órás mulatságért - nekem nem érte meg, pláne, hogy utolsó nap ingyen is ki lehetett próbálni, ha nem is fél órára).
Később, miután visszajöttünk, épp a gyerekekkel beszélgettem, és Alexandra kérdezte, akarom-e látni a kiskutyákat. Mondtam, hogy persze (habár a kennel külső oldaláról is tökéletesen látni őket). Csak hogy a kislány úgy értette, hogy bemegyünk a kutyákhoz! Mivel mi jól elvoltunk, így én voltam az egyetlen, akinek megengedték, nagyjából háromnegyed órát töltöttünk a kiskutyákkal. A többiek csak icipicit voltak irigyek. ;)
Aznap a vacsora lohikeitto volt, magyar nevén mondjuk tepsis lazac. A desszert, mint a háziasszonytól megtudtam (mert ugye nekem mindent meg kell kérdeznem) igazi lapp esküvői édesség, ugyan esküvő nem volt, de különleges. Sajt megfőzve fahéjas tejszínben, tőzegáfonya lekvárral (mivel házi, így nem volt édes). Otthon még nem láttam ilyen sajtot, valami előre sütött fajta, úgyhogy a napokban megnézem a boltban és viszek majd haza.
A délutáni program lékhorgászat volt, de nyugodtan mondhatom, az egyik legunalmasabb időtöltés a világon. Nyáron a melegben (leszámítva a szúnyogokat) legalább a parton csücsülve lehet pihenni, de itt csak áll és didereg az ember.
Hétfőn elmentünk a Pyhä Nemzeti Parkba, ahol elsétáltunk egy befagyott vízeséshez. A három kilométeres séta első hallásra nem tűnt nehéznek, de az út fele süppedős hóban telt, így majdnem két órába telt eljutni odáig. Megérte!
Még első nap, mielőtt elmentünk sétálni a környéken, felajánlották, hogy bérelhetünk sí-overállt, ha fáznánk. Síkabát volt velem és vettem ugyan 50 meg 80 harisnyákat (fiúknak: nagyon-nagyon vastagot) meg extra zoknikat, de jó ötletnek tűnt az overáll. Végül a nemzeti parkban volt, amikor nagyon melegem volt, viszont volt egy szakasz, ahol lefelé szó szerint csak fenéken szánkózva lehetett lemenni, nos ott jól jött, hogy nem farmerban voltam, ami azonnal átázott volna.
A vízeséstől visszafelé megálltunk egy kunyhóban pihenni, ami egyfajta tűzrakó hely volt, ott mindenki evett, aztán vissza a nemzeti park központjába.
Néhány kép a buszból úton hazafelé:
A sofőr a havas és kanyargós utakon gond nélkül száguldott 90-100-zal (80-as tábla mellett) de az utak amúgy nagyon jól le vannak takarítva. Nah igen...
Mivel aznap egész nap egy felhő nem volt az égen, sötétedés után vártuk, hogy hátha látjuk a sarki fényeket - de sajnos nem volt hozzá szerencsénk.
Este rénszarvas sült volt a vacsora (mondtam, hogy megeszem a tesókat!) és utána tőzegáfonya-pite volt, aminek elkértem a receptjét a háziasszonytól, úgyhogy otthon is tudok csinálni (csak találjak a boltokban tőzegáfonyát, de végül is bármilyen bogyóval meg lehet csinálni).
Kedden jött el a túra fénypontja: Santa Claus Village! (Előtt még egy gyors kör a kutyaszánon.)
A farm
És Santa Claus Village!!!!
ÉS A LÉNYEG!!!!!!!!!
Rovaniemi
Este hat után indultunk haza Rovaniemiből, mindenki hulla volt az egész napos programok után, úgyhogy elég hamar elaludt mindenki. Reggel 7-re értünk haza, úgy éreztem, éjjel sikerült a nyakam kitörni. 10 órától órám volt, és képes voltam bemenni, amiért nagyon büszke vagyok magamra! ;)
További képek Facebookon!
Lógok egy-két történettel, és most, hogy hazajöttem Lappföldről (bizony!) és jövő héten téli szünet (nem vicc, nem tavaszi, téli), igyekszem mindent elmesélni!
Szóval 14-én csütörtökön volt a végzős gimnazisták utolsó tanítási napja, most aztán szünet nélkül tanulnak az érettségire április-májusig. Ezt úgy szokták megünnepelni, hogy nyitott platójú buszokon mennek végig a városon és cukorkákkal dobálják meg a járókelőket. Én épp úton voltam a suliból haza és a sok faarcú finn járókelővel szemben nekem tetszett a sok vidám, beöltözött és elmaszkírozott fiatal - így aztán nevetve integettem nekik, amit cukorka záporral háláltak meg. ;)
 |
| A csokigyár boltja - az oszlop Geisha bonbonnal töltve |
 |
| Egyél amennyit bírsz kóstoló |
 |
| Anitával - mert magyarokkal mindenhol találkozom |
 |
| Muumi csokika |
 |
| Ajándék, amit kaptam, ajándék amit vettem (meg ami véletlen a táskámba esett. |
És mivel egy hétre ennyi édesség nem elég, hát elmentünk másnap a Fazer csokigyárba. Húúúúúúúúúú....
Először is mutattak egy filmet arról, hogy a család hogy került Finnországba, hogy nyitották meg a csokoládé gyárat, hogyan terjeszkedett, stb. Aztán levittek minket egy folyosóra, ahol egy kisebb kiállítás volt a csokoládéról, hogyan kerül Ghánából Helsinkibe, stb. Sajnos a tényleges gyár-részbe nem vittek be minket, mert túl sokan voltunk, pedig amúgy beöltöztetnek mindenkit fehérbe és beviszik a futószalagok közé, ahol többek között az Angry Birds gumicukrokat is készítik - madarakat és malacokat külön soron, hogy ne vesszenek össze. Nem vicc. Véresen komoly. :D Zsolt egy Angry Birds tojást kap húsvétra (igen, olvassa a blogot. Igen, tud róla.). :D
A folyosó végén pedig az egyél-amennyi-beléd-fér kóstoló várt. Persze trükkösek, ugyanis Rád szólnak, hogy ott nem ihatsz - és csokiból nem sokat tudsz úgy enni, hogy ne legyél azonnal szomjas. Így aztán, hogy mindent végigkóstolhassunk, elosztottuk a csokikat egymás között. Ugyan szóltak, hogy nem vihetünk magunkkal haza, de van ezeknek a csokiknak egy rossz szokásuk, maguktól a táskánkba esnek. Mondjuk volt egy lány, aki ez után kiszedte a csokikat..........
A végén kaptunk egy ajándék-csomagot benne az eredeti kék Fazerrel illetve új termékekkel.
Múlt héten elmentem egy meghirdetett előadásra, bizonyos Dr. Angela Marcantonio tartotta "Hungarian - an aberrant Uralic language" címmel... A hölgy nyelvésznek mondja magát és több neves egyetemen (többek közt - te jó ég - Cambridge-ben is) tanítja azt az elméletet, hogy a magyar nem is uráli nyelv. Hogy pontosan mi, az nem derült ki az előadásból. Facebookon már puffogtam eleget a témában, így itt nem fogom újra kezdeni, de a lényeg, hogy az egész csak időrablás volt. Persze otthon néhányszor felbukkant a "kollegina" neve, mindig némi szarkasztikus felhanggal - de élőben kifejezetten irritáló volt. És az előadás végén, amikor jöttek a kérdések és néhányan kifejtették a véleményüket a professzor munkásságáról, akkor a viselkedése kifejezetten offenzívvé vált.
Kedden sikerült végre kitalálnom, hogy el akarok menni Lappföldre, így gondoltam egyet, kiválasztottam, kifizettem és péntek este felültem huszonnegyed-magammal a Rovaniemibe tartó vonatra. 13 óra volt az út, még jó, hogy este 10-kor indultunk, így az út nagy részét megpróbáltam átaludni. Esélytelen, vonaton én se tudok ennyit aludni...
A vonaton beszélgettünk a többiekkel, a 25 ember hihetetlen vegyes társaságot hozott össze, volt hong-kongi, indonéz, taivani, néhány francia, olasz, belga, spanyol, ír, cseh... Hihetetlen csapat. A kedvenc beszélgetésem az indonéz sráccal volt, kérdezte, én honnan jöttem és mikor mondtam, hogy Magyarországról, akkor azzal a kérdéssel állt elő, hogy Budapest tényleg két városból lett összeolvasztva?
Mondtam, hogy nem, valójában háromból, de meglep, hogy tudja. A válasz az volt, hogy egyike azon helyeknek, ahova szeretne eljutni egyszer és így olvasott róla... Hihetetlenül meglepő volt, különösen annak fényében, hogy mikor Stockholmba mentünk, az egyik francia srác a kompon azt kérdezte, hogy hol lakom Magyarországon? (A fővárosban.) Bukarestben? Jóóóóóó ééééég....
Korvala, ahol laktunk, tulajdonképpen egy családi farm. Egy házaspár vezeti, a feleség félig finn, félig angol, így mindenki folyékonyan beszél angolul is. A farmon van a családi ház, egy ház, ahol az étterem és a közösségi hely működik, a szauna, egy pici ajándékbolt és a néhány kunyhó, amikben mi is laktunk. Jah, és persze a huskyk. A család tenyészti a kutyákat, így több, mint 50 kutyájuk van. És mikor megérkeztünk, volt hét nyolchetes kölyök is!!!! Nagyon, nagyon cukik. Lili úgyis hiányzik otthonról, így itt legalább egy kicsit kiéltem magam a kutyákkal. A huskyk amúgy is nagyon barátságosak, a szánhúzókat is gond nélkül lehetett simogatni. Egyedül a mamikutya volt nagyon félős, de azért csak összebarátkoztunk.
A kunyhónkban végül egy olasz lánnyal, Elenával, illetve két ír fiúval, Luke-kal és Steve-vel voltunk. Jó ég, dublini írek, velük beszélgetni - újra kell tanulnom angolul. :D Csak kicsit volt ciki, hogy mindig visszakérdezek, mert nem értem amit mondanak, és persze szóba került, ki mit tanul, csak kicsit égett a fejem, amikor elmondtam, hogy egyébként angol szakon diplomáztam. :D
Délután első programként elvittek minket egy rövid rénszarvas-szánkózásra, ahol az egyik rénszarvasnak frissen lepottyant az agancsa, szegény, nagyon bénán nézett ki.
 |
| Ne izgulj, Téged nem eszlek meg - csak a tesót! |
Az egész farmot minimum egy méter érintetlen hó takarta be, aminek mi nem tudtunk ellenállni és muszáj volt hóangyalkázni, összemászkálni, térdig süppedni bele. Bejártuk az egész környéket gyalog, a szaunánál kinn volt a tóban egy pici lyuk, ahol bele lehet merülni a vízbe... És ezúton bevallom, kihagytam a lehetőséget. Nem volt ennyi bátorságom. Lehetőségem valószínűleg nem is lesz több, de olyan ijesztően hidegnek nézett ki...
Mint délután kiderült, az egyik cseh lánynak aznap volt a születésnapja, amit az utas listából tudtunk, így titokban leszerveztük a házigazdáékkal, akik csináltak neki egy picike tortát egy szál gyertyával és felköszöntöttük.
Vasárnap a reggelt a huskyk ketrecénél kezdtem, mert kicsit korábban ébredtem mint a többiek és még nem volt reggeli. Édesek voltak nagyon, a házigazda három gyereke közül a legkisebb, Alexandra épp a kutyákkal játszott, akivel beszélgettünk a kutyákról - finnül, lévén akkor még nem tudtam, hogy folyékonyan beszél angolul. De szórakoztató volt, helye kiscsaj. Nyolc éves, és nagyon kis beszédes - mindkét nyelven. A bátyja, Alfred, 11 éves (az ikertesója Amanda), igazi úriember. A két gyerek nagyon beszédes, sok mindent meséltek, építettünk hóembert, szánkóztunk, szóval elvoltam a gyerekekkel (a francia lányokkal nem sok közös témám volt, hacsak nem a hogyan tartsuk a frizuránkat tökéletesen a sapka alatt)
.Délelőtt, épp reggeli után, elmentünk és kipróbáltuk a cross-country ski-t, ami csak azért tűnt elég nehézkesnek, mert puha és mély volt a hó és ha rosszul léptünk, térdig elsüllyedtünk benne és leléptünk a lécről. :D Épp egy ösvényen akartunk elfordulni, amikor keresztbe jöttek azok, akik befizettek a kutyaszánra (65 euró egy fél órás mulatságért - nekem nem érte meg, pláne, hogy utolsó nap ingyen is ki lehetett próbálni, ha nem is fél órára).
Később, miután visszajöttünk, épp a gyerekekkel beszélgettem, és Alexandra kérdezte, akarom-e látni a kiskutyákat. Mondtam, hogy persze (habár a kennel külső oldaláról is tökéletesen látni őket). Csak hogy a kislány úgy értette, hogy bemegyünk a kutyákhoz! Mivel mi jól elvoltunk, így én voltam az egyetlen, akinek megengedték, nagyjából háromnegyed órát töltöttünk a kiskutyákkal. A többiek csak icipicit voltak irigyek. ;)
 |
| Kérsz egy puszit? |
Aznap a vacsora lohikeitto volt, magyar nevén mondjuk tepsis lazac. A desszert, mint a háziasszonytól megtudtam (mert ugye nekem mindent meg kell kérdeznem) igazi lapp esküvői édesség, ugyan esküvő nem volt, de különleges. Sajt megfőzve fahéjas tejszínben, tőzegáfonya lekvárral (mivel házi, így nem volt édes). Otthon még nem láttam ilyen sajtot, valami előre sütött fajta, úgyhogy a napokban megnézem a boltban és viszek majd haza.
 |
| Cross-country ski csapat |
 |
| Keresztforgalom |
A délutáni program lékhorgászat volt, de nyugodtan mondhatom, az egyik legunalmasabb időtöltés a világon. Nyáron a melegben (leszámítva a szúnyogokat) legalább a parton csücsülve lehet pihenni, de itt csak áll és didereg az ember.
Hétfőn elmentünk a Pyhä Nemzeti Parkba, ahol elsétáltunk egy befagyott vízeséshez. A három kilométeres séta első hallásra nem tűnt nehéznek, de az út fele süppedős hóban telt, így majdnem két órába telt eljutni odáig. Megérte!
 |
| Pyhänkasteenputous - a befagyott vízesés |
 |
| Jucus és a befagyott vízesés felé menetelő többiek |
 |
| A vízesés mögött |
Még első nap, mielőtt elmentünk sétálni a környéken, felajánlották, hogy bérelhetünk sí-overállt, ha fáznánk. Síkabát volt velem és vettem ugyan 50 meg 80 harisnyákat (fiúknak: nagyon-nagyon vastagot) meg extra zoknikat, de jó ötletnek tűnt az overáll. Végül a nemzeti parkban volt, amikor nagyon melegem volt, viszont volt egy szakasz, ahol lefelé szó szerint csak fenéken szánkózva lehetett lemenni, nos ott jól jött, hogy nem farmerban voltam, ami azonnal átázott volna.
A vízeséstől visszafelé megálltunk egy kunyhóban pihenni, ami egyfajta tűzrakó hely volt, ott mindenki evett, aztán vissza a nemzeti park központjába.
Néhány kép a buszból úton hazafelé:
A sofőr a havas és kanyargós utakon gond nélkül száguldott 90-100-zal (80-as tábla mellett) de az utak amúgy nagyon jól le vannak takarítva. Nah igen...
Mivel aznap egész nap egy felhő nem volt az égen, sötétedés után vártuk, hogy hátha látjuk a sarki fényeket - de sajnos nem volt hozzá szerencsénk.
Este rénszarvas sült volt a vacsora (mondtam, hogy megeszem a tesókat!) és utána tőzegáfonya-pite volt, aminek elkértem a receptjét a háziasszonytól, úgyhogy otthon is tudok csinálni (csak találjak a boltokban tőzegáfonyát, de végül is bármilyen bogyóval meg lehet csinálni).
 |
| Rénszarvas husi |
 |
| Tőzegáfonyás pite |
Kedden jött el a túra fénypontja: Santa Claus Village! (Előtt még egy gyors kör a kutyaszánon.)
 |
| Jaana, a háziasszonyunk, és a kutyaszán |
A farm
És Santa Claus Village!!!!
 |
| Santa's Post Office |
 |
| Santa's Post Office - saját bélyegzővel. Vajon ki kap tőlem innen képeslapot? |
 |
| Ebbe a postaládába dobott leveleket csak karácsonykor kézbesítik |
 |
| Északi sarkkörön innen és túl |
Joulupukki fantasztikus volt. Csoportosan mehettünk be hozzá, mindenkit megkérdezett, honnan jött és mindenkinek a saját anyanyelvén köszönt. Aranyos volt, viccelődött, kérdezte, hogy mit csinálunk, honnan jöttünk Finnországon belül, majd elkezdődött az egyik francia fiúval viccelődni, hogy viselkedjen, mert az eddigi éves teljesítménye alapján egyelőre nincs ajándék kilátásban. :D
 |
| Kukucs, ki áll a Mikulás jobb válla felett??? :) |
Rovaniemi
Utolsó nap délután volt néhány óra szabadidőnk Rovaniemiben és sétálás közben szembejött velünk ez a játszótér, de szerintem felnőtteknek inkább való, mint gyerekeknek.
Este hat után indultunk haza Rovaniemiből, mindenki hulla volt az egész napos programok után, úgyhogy elég hamar elaludt mindenki. Reggel 7-re értünk haza, úgy éreztem, éjjel sikerült a nyakam kitörni. 10 órától órám volt, és képes voltam bemenni, amiért nagyon büszke vagyok magamra! ;)
További képek Facebookon!
2013. február 20., szerda
Ezt muszáj elmesélnem...
Vettem három hete egy csizmát, mert eggyel kihúzni egy telet kicsit macerás. Szóval az új csizma szőrme bélésű, alul gumicsizma, hogy meleg is legyen és vízálló is. Csakhogy két hét alatt a gumi és a szövet illesztésénél teljesen szétjött, így ma visszavittem. Azt mondták, nem tudják készpénzben visszaadni az árát - mert kártyával fizettem, így visszateszik az árát a kártyámra!!!!! Húúúúúú otthon nemhogy ilyen lazák a hibás áruval (tuti megmagyaráznák, hogy nem "rendeltetés-szerűen" használtam a csizmát), de kártyával se mindenhol tudok fizetni...
Vettem három hete egy csizmát, mert eggyel kihúzni egy telet kicsit macerás. Szóval az új csizma szőrme bélésű, alul gumicsizma, hogy meleg is legyen és vízálló is. Csakhogy két hét alatt a gumi és a szövet illesztésénél teljesen szétjött, így ma visszavittem. Azt mondták, nem tudják készpénzben visszaadni az árát - mert kártyával fizettem, így visszateszik az árát a kártyámra!!!!! Húúúúúú otthon nemhogy ilyen lazák a hibás áruval (tuti megmagyaráznák, hogy nem "rendeltetés-szerűen" használtam a csizmát), de kártyával se mindenhol tudok fizetni...
2013. február 12., kedd
ERASMUS
A mai bejegyzés elsősorban azoknak szól, akik leendő Erasmusosok és Szegedről jönnek Helsinkibe.
Szóval, az első tanács: FIGYELJ A HATÁRIDŐKRE!!!!!!!!! Véresen komoly. A finneknél 1 perccel éjfél után nincs pardon.
A második, hogy olvass el mindent (kétszer) és ha valamit még mindig nem értesz, kérdezd meg. Segítőkészek, csak néha kicsit lassan sikerül reagálniuk.
Ha Helsinkibe akarsz jönni Erasmus-szal, a folyamat ott kezdődik, hogy otthon jelentkezel moduloban. Az egyetem Erasmus honlapján fenn vannak az időpontok, hogy mikortól lehet jelentkezni.
NE várd meg, míg visszaigazolják a jelentkezésed, mert egyrészt nem biztos, hogy külön értesítenek, másrészt az se biztos, hogy időben. A Helsinki Egyetem honlapján is kell regisztrálni (www.helsinki.fi/yliopisto), aztán majd a két tanszék, fogadó és küldő, illetve a két egyetem mobilitási irodája lepapírozza egymás között.
A rendszerben való jelentkezéshez rengeteg papír fog kelleni, például:
- kurzus-teljesítési lista, hogy miket csináltál eddig
- útlevél másolata
- valamilyen papír ami igazolja, hogy beszéled az adott nyelvet, amin az oktatás folyik (mivel angolul is lehet órákat felvenni, a legegyszerűbb feltölteni egy angol nyelvvizsgát - nekem ez a diplomám másolata volt)
- angol motivációs levél, hogy miért akarsz itt tanulni
- learning agreement (tanulmányi szerződés), amit generál a rendszer: egy listából ki kell válogatnod, milyen órákat akarsz saccperkábé abban a félévben teljesíteni, amikor jössz, a rendszer készít belőle egy pdf-et, kinyomtatod, aláiratod a tanszéki Erasmus-koordinátorral (ez nálunk jelenleg Sipőcz tanárnő) illetve a Mobilitási Iroda felelősével (jelen esetben Balogné Molnár Gabriella), beszkenneled, elküldöd a Helsinki felelősöknek és kivered belőlük, hogy náluk is írja alá mindkét személy (a központi és a fogadó tanszéki felelős). A kivered majdnem szó szerint történik, ha nem írsz nekik napi két e-mailt három héten át, nem veszik a fáradságot, hogy megnézzék. Vagy akkor se. Nekem két teljes hetembe és 9 e-mailembe (meg négy telefonhívásomba és jó nagy számlámba ) került, hogy megkapjam a mindenki által aláírt okmányt, ami azért is fontos, mert az itthoniaknak is le kell adni egy példányt (ebből a szempontból rugalmasak, elég elküldeni a másolatot e-mailben, nem kell eredeti példány - még csak az kéne, posta Finnország és Magyarország között, amikor pontosan tudjuk, a magyar posta milyen megbízható - semennyire)
- student application form: miután a rendszerben (amit a fent említett honlapon találsz meg miután minden oldalt elolvastál - így biztosítanak, hogy mindent elolvass regisztrálás előtt) minden adatodat kitöltötted, megint csak kapsz egy pdf-et, amit kinyomtatsz, aláírsz, beszkennelsz és visszatöltesz
- ha bármi más van még, azt a rendszer majd számon kéri rajtad, lépésről lépésre vezet, így nem igazán lehet eltéveszteni (mondanám, hogy hülyebiztos, de...)
Az itthoni teendők:
- jelentkezni a tanszéken
- jelentkezni moduloban
- elmenni a tájékoztatóra ha jót akarsz magadnak
Ha megérkezett minden papír, elfogadták a jelentkezésed:
- sürgősen, amint az időpont engedi, jelentkezni a www.hoas.fi oldalon lakásért. Ez a helsinki diáklakások központi oldala, ahol kiválaszthatod, hogy milyen lakást szeretnél, de fontos tudni, hogy az, hogy regisztrálsz, nem garancia arra, hogy kapsz is kollégiumot. (B tervnek www.lyyra.fi - ők a kb helyi ehök)
Több opció közül választhatsz, de a magyar pénztárca hagyományosan a shared room in shared apartment változatot engedheti meg magának (a private room in shared apartment egyrészt havi 100 euróval drágább, másrészt azt már az ösztöndíj se fedezi - és havi 100 euróért nézzük valaki más fejét...)
Azt szokták tanácsolni, hogy ha kapsz lakást, azonnal fogadd el - és én se tudok mást mondani, habár 460-ért (összehasonlításképp, 360 a havi ösztöndíj...) én felhívtam őket azzal, hogy ezt nem tudom elfogadni és emiatt kijönni se tudnék - a telefonos csajszi nagyon segítőkész volt, azonnal talált másik kéglit. Telefonon a HOAS-osok sokkal hatékonyabbak, mint élőben. A munkaidejük 12-16, és azalatt is az 5 fogadóablakból kettő működik - semmit nem intéznek el és mindent lepasszolnak másnak, pl. az internetet a szolgáltatóval intézd el ha nem működik, nem az ő dolguk, szóval nem szakadnak bele a munkába.
- repülőjegyet foglalni
- biztosítást intézni a teljes kiutazás időtartalmára (le kell adni otthon a Mobilitási Irodában)
- európai egészségbiztosítási kártya
Ha megérkeztél Helsinkibe
- küldenek adatokat az Orientation Weekről, amin nem kötelező de forrón ajánlott részt venni mert itt mondanak el MINDENT, például hogy
milyen orvosi szolgáltatásokat vehetsz igénybe
milyen egyetemi sportolási lehetőségeid vannak
hogy tudsz regisztrálni az egyetemi rendszerbe
hogy kapsz diákot
hogy kapsz utazási kártyát
És itt mondják el azt is, hogy mindez mennyibe kerül
Beosztanak tutorokhoz, akik végigvezetnek az egyetemi létesítményeken, segítenek a papírmunkában és ha már nagyon elegetek van mindenből, akkor elvisznek kocsmázni :D
KÖLTSÉGEK
A legdrágább talán a kolesz, nekem a legolcsóbb opció jutott (290 euró havonta), de 500 euró a kaució (és nem mindenkinek van egy imádnivaló keresztapja, aki kihúzza a vacakból, mikor az ilyenek kiderülnek - mert a regisztrációnál egy szó nincs ám erről)
Én szerencsére közel lakom mindenhez, így gyalog közlekedem, mert amúgy a diák havibérlet 22 euró havonta (bár a hálózat nagyon jó, modern és minden elég gyakran jár)
Az étkezés, hála az UniCafénak, aminek szinte minden egyetemi épületben van étterme, elég olcsó, 2,50 euró, én pl itthon, két főzőlap birtokában rántottán kívül nem is nagyon tudok mit főzni, de egyébként sem éri meg. Az éttermekben változatos a kaja, habár néha íztelenre sikerül... Viszont egészséges (mindenről ki van írva a kalória-tartalom és hogy vega/laktóz-/glutén/tudomisén-mentes), köretnek rengeteg zöldség van, szigorúan csak barna rizs és teljes kiőrlésű tészta.
45 euró a Student Network regisztrációs díja (enélkül nem kapsz se diákot, se egyetemi státuszt, szóval bőven megéri, főleg ha a kedvezményekre gondolunk)
16 euró a diák (Lyyra card kiállítása - mivel ez van, ISIC kártyát pénzkidobás otthon csináltatni)
5 euró a HSL (helyi közlekedési társaság) közlekedési kártyája, erre töltesz pénzt és lecsippantod ha felszállsz a buszra, vagy erre töltöd a bérleted
Tankönyvet nem nagyon kell venni, ellenben mindenkinek van fejenként 400 lap (nem oldal, lap) ingyen fénymásolási kvótája
Élelmiszert venni a Lidl-ben a legolcsóbb a Kamppiban.
Egyébként a legjobb spórolási lehetőség, ha épp elgondolkodnál azon, hogy ó, valami csak 1 euró vagy 2 euró, hogy váltsd át forintra és mikor rájössz, hogy épp 330 forintot készülsz kifizetni egy doboz tejért, akkor a szívedhez kapsz és megkeresed az olcsóbbat. (Ami perpill 0.71 - otthoni viszonylatban még az is drága. Jah, és ez rasvaton - zsírmentes, amit otthon mindenki utál.)
Támogatások
Az Erasmus ösztöndíj havi 360 euró jelenleg - ami egy ennyire drága városban nem sokra elég, de mi legalább előre megkapjuk az egészet készpénzben, a németek vagy hollandok pl. csak az első felét kapják meg, a másodikat hazautazás után, hogy lássák, tényleg itt töltötték az időt.
Ezen felül a Nemzetközi Mobilitási Iroda 30.000 forinttal támogat utazási támogatásként, de csak a jogviszony-igazolásod bemutatása után (ezért kapom meg három hónappal később).
Lehet pályázni kari támogatásra, szintén 30.000 forint, illetve a HÖK esetiként 20.000-et ad (ami, bármennyire is furcsán hangzik, szinte semmire nem elég, tekintetve véve, hogy a kiutazás után milyen költségeid lesznek)
A diákhitelt, ha eddig nem volt, (sajnos) érdemes felvenni, mert ha nincs otthon ösztöndíjad vagy nem tudnak a szülők támogatni, meg vagy halva
Így hirtelen ennyi jut eszembe, de ez a poszt lesz később frissítve (ellentétben a többivel), hogyha bármi még eszembe jut illetve felmerülnek kérdések (lehet ugyanis kommentelni), akkor bővíthessem.
A mai bejegyzés elsősorban azoknak szól, akik leendő Erasmusosok és Szegedről jönnek Helsinkibe.
Szóval, az első tanács: FIGYELJ A HATÁRIDŐKRE!!!!!!!!! Véresen komoly. A finneknél 1 perccel éjfél után nincs pardon.
A második, hogy olvass el mindent (kétszer) és ha valamit még mindig nem értesz, kérdezd meg. Segítőkészek, csak néha kicsit lassan sikerül reagálniuk.
Ha Helsinkibe akarsz jönni Erasmus-szal, a folyamat ott kezdődik, hogy otthon jelentkezel moduloban. Az egyetem Erasmus honlapján fenn vannak az időpontok, hogy mikortól lehet jelentkezni.
NE várd meg, míg visszaigazolják a jelentkezésed, mert egyrészt nem biztos, hogy külön értesítenek, másrészt az se biztos, hogy időben. A Helsinki Egyetem honlapján is kell regisztrálni (www.helsinki.fi/yliopisto), aztán majd a két tanszék, fogadó és küldő, illetve a két egyetem mobilitási irodája lepapírozza egymás között.
A rendszerben való jelentkezéshez rengeteg papír fog kelleni, például:
- kurzus-teljesítési lista, hogy miket csináltál eddig
- útlevél másolata
- valamilyen papír ami igazolja, hogy beszéled az adott nyelvet, amin az oktatás folyik (mivel angolul is lehet órákat felvenni, a legegyszerűbb feltölteni egy angol nyelvvizsgát - nekem ez a diplomám másolata volt)
- angol motivációs levél, hogy miért akarsz itt tanulni
- learning agreement (tanulmányi szerződés), amit generál a rendszer: egy listából ki kell válogatnod, milyen órákat akarsz saccperkábé abban a félévben teljesíteni, amikor jössz, a rendszer készít belőle egy pdf-et, kinyomtatod, aláiratod a tanszéki Erasmus-koordinátorral (ez nálunk jelenleg Sipőcz tanárnő) illetve a Mobilitási Iroda felelősével (jelen esetben Balogné Molnár Gabriella), beszkenneled, elküldöd a Helsinki felelősöknek és kivered belőlük, hogy náluk is írja alá mindkét személy (a központi és a fogadó tanszéki felelős). A kivered majdnem szó szerint történik, ha nem írsz nekik napi két e-mailt három héten át, nem veszik a fáradságot, hogy megnézzék. Vagy akkor se. Nekem két teljes hetembe és 9 e-mailembe (meg négy telefonhívásomba és jó nagy számlámba ) került, hogy megkapjam a mindenki által aláírt okmányt, ami azért is fontos, mert az itthoniaknak is le kell adni egy példányt (ebből a szempontból rugalmasak, elég elküldeni a másolatot e-mailben, nem kell eredeti példány - még csak az kéne, posta Finnország és Magyarország között, amikor pontosan tudjuk, a magyar posta milyen megbízható - semennyire)
- student application form: miután a rendszerben (amit a fent említett honlapon találsz meg miután minden oldalt elolvastál - így biztosítanak, hogy mindent elolvass regisztrálás előtt) minden adatodat kitöltötted, megint csak kapsz egy pdf-et, amit kinyomtatsz, aláírsz, beszkennelsz és visszatöltesz
- ha bármi más van még, azt a rendszer majd számon kéri rajtad, lépésről lépésre vezet, így nem igazán lehet eltéveszteni (mondanám, hogy hülyebiztos, de...)
Az itthoni teendők:
- jelentkezni a tanszéken
- jelentkezni moduloban
- elmenni a tájékoztatóra ha jót akarsz magadnak
Ha megérkezett minden papír, elfogadták a jelentkezésed:
- sürgősen, amint az időpont engedi, jelentkezni a www.hoas.fi oldalon lakásért. Ez a helsinki diáklakások központi oldala, ahol kiválaszthatod, hogy milyen lakást szeretnél, de fontos tudni, hogy az, hogy regisztrálsz, nem garancia arra, hogy kapsz is kollégiumot. (B tervnek www.lyyra.fi - ők a kb helyi ehök)
Több opció közül választhatsz, de a magyar pénztárca hagyományosan a shared room in shared apartment változatot engedheti meg magának (a private room in shared apartment egyrészt havi 100 euróval drágább, másrészt azt már az ösztöndíj se fedezi - és havi 100 euróért nézzük valaki más fejét...)
Azt szokták tanácsolni, hogy ha kapsz lakást, azonnal fogadd el - és én se tudok mást mondani, habár 460-ért (összehasonlításképp, 360 a havi ösztöndíj...) én felhívtam őket azzal, hogy ezt nem tudom elfogadni és emiatt kijönni se tudnék - a telefonos csajszi nagyon segítőkész volt, azonnal talált másik kéglit. Telefonon a HOAS-osok sokkal hatékonyabbak, mint élőben. A munkaidejük 12-16, és azalatt is az 5 fogadóablakból kettő működik - semmit nem intéznek el és mindent lepasszolnak másnak, pl. az internetet a szolgáltatóval intézd el ha nem működik, nem az ő dolguk, szóval nem szakadnak bele a munkába.
- repülőjegyet foglalni
- biztosítást intézni a teljes kiutazás időtartalmára (le kell adni otthon a Mobilitási Irodában)
- európai egészségbiztosítási kártya
Ha megérkeztél Helsinkibe
- küldenek adatokat az Orientation Weekről, amin nem kötelező de forrón ajánlott részt venni mert itt mondanak el MINDENT, például hogy
milyen orvosi szolgáltatásokat vehetsz igénybe
milyen egyetemi sportolási lehetőségeid vannak
hogy tudsz regisztrálni az egyetemi rendszerbe
hogy kapsz diákot
hogy kapsz utazási kártyát
És itt mondják el azt is, hogy mindez mennyibe kerül
Beosztanak tutorokhoz, akik végigvezetnek az egyetemi létesítményeken, segítenek a papírmunkában és ha már nagyon elegetek van mindenből, akkor elvisznek kocsmázni :D
KÖLTSÉGEK
A legdrágább talán a kolesz, nekem a legolcsóbb opció jutott (290 euró havonta), de 500 euró a kaució (és nem mindenkinek van egy imádnivaló keresztapja, aki kihúzza a vacakból, mikor az ilyenek kiderülnek - mert a regisztrációnál egy szó nincs ám erről)
Én szerencsére közel lakom mindenhez, így gyalog közlekedem, mert amúgy a diák havibérlet 22 euró havonta (bár a hálózat nagyon jó, modern és minden elég gyakran jár)
Az étkezés, hála az UniCafénak, aminek szinte minden egyetemi épületben van étterme, elég olcsó, 2,50 euró, én pl itthon, két főzőlap birtokában rántottán kívül nem is nagyon tudok mit főzni, de egyébként sem éri meg. Az éttermekben változatos a kaja, habár néha íztelenre sikerül... Viszont egészséges (mindenről ki van írva a kalória-tartalom és hogy vega/laktóz-/glutén/tudomisén-mentes), köretnek rengeteg zöldség van, szigorúan csak barna rizs és teljes kiőrlésű tészta.
45 euró a Student Network regisztrációs díja (enélkül nem kapsz se diákot, se egyetemi státuszt, szóval bőven megéri, főleg ha a kedvezményekre gondolunk)
16 euró a diák (Lyyra card kiállítása - mivel ez van, ISIC kártyát pénzkidobás otthon csináltatni)
5 euró a HSL (helyi közlekedési társaság) közlekedési kártyája, erre töltesz pénzt és lecsippantod ha felszállsz a buszra, vagy erre töltöd a bérleted
Tankönyvet nem nagyon kell venni, ellenben mindenkinek van fejenként 400 lap (nem oldal, lap) ingyen fénymásolási kvótája
Élelmiszert venni a Lidl-ben a legolcsóbb a Kamppiban.
Egyébként a legjobb spórolási lehetőség, ha épp elgondolkodnál azon, hogy ó, valami csak 1 euró vagy 2 euró, hogy váltsd át forintra és mikor rájössz, hogy épp 330 forintot készülsz kifizetni egy doboz tejért, akkor a szívedhez kapsz és megkeresed az olcsóbbat. (Ami perpill 0.71 - otthoni viszonylatban még az is drága. Jah, és ez rasvaton - zsírmentes, amit otthon mindenki utál.)
Támogatások
Az Erasmus ösztöndíj havi 360 euró jelenleg - ami egy ennyire drága városban nem sokra elég, de mi legalább előre megkapjuk az egészet készpénzben, a németek vagy hollandok pl. csak az első felét kapják meg, a másodikat hazautazás után, hogy lássák, tényleg itt töltötték az időt.
Ezen felül a Nemzetközi Mobilitási Iroda 30.000 forinttal támogat utazási támogatásként, de csak a jogviszony-igazolásod bemutatása után (ezért kapom meg három hónappal később).
Lehet pályázni kari támogatásra, szintén 30.000 forint, illetve a HÖK esetiként 20.000-et ad (ami, bármennyire is furcsán hangzik, szinte semmire nem elég, tekintetve véve, hogy a kiutazás után milyen költségeid lesznek)
A diákhitelt, ha eddig nem volt, (sajnos) érdemes felvenni, mert ha nincs otthon ösztöndíjad vagy nem tudnak a szülők támogatni, meg vagy halva
Így hirtelen ennyi jut eszembe, de ez a poszt lesz később frissítve (ellentétben a többivel), hogyha bármi még eszembe jut illetve felmerülnek kérdések (lehet ugyanis kommentelni), akkor bővíthessem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)