Kórház

Ma élesben leteszteltem a finn egészségügyi rendszert... Előre csak annyit: itt nagyon nem éri meg betegnek lenni!!!
Persze szombat van. Az én formám, hogy mindig hétvégére és/vagy szünetre leszek beteg. Most a hétvégi verzió volt az aktuális. Csütörtökön sikerült kaparó torokkal ébredni, de én ugye vagány vagyok, mi az nekem, némi extra C-vitamin meg fokhagymakapszula és jobb vagyok, mint új koromban egy nap alatt... Vagy nem.
Hétköznap a finn diákoknak (mivel kipengettem 45 eurót, hogy a finn diákszövetség tagja lehessek, így én is teljes joggal annak számítok) van egy külön orvosi központ, ahova el lehet menni, de ugye hétvége van. A reggel telefonálgatással indult, hogy hova is mehetek kórházba (kiderült, lakcím szerint, amim ugyan nem hivatalos, de üsse kavics, van egy cím, ahova küldhetik a számlát az ellátásomról). Összeszedtem magam meg a biztosítási papírjaim (utóbbi ott nem kellett) és irány a kórház. Mivel ez Finnország, elég nagy elvárásokkal indultam neki a dolognak, így relatív nagy volt a csalódásom is. A kórház belülről semmivel nem több, mint mondjuk a Honvéd Kórház vagy némelyik Szegedi klinika. A betegfelvétel (sorszámhúzós, mint itt minden) kerek fél óra volt, habár csak 4-en voltak előttem... De ráfogtam, hogy alaposan kikérdeznek már a felvételnél is. A kedvencem viszont az információs pultban ülő srác volt, aki miután meghallotta a hangom (pedig csak annyit mondtam, hogy hello és nem tudom, merre menjek), közölte, hogy egy dokit akarok látni, ugye? Ennyire pocsékul festettem? Nem, pontosítok. Ennyire pocsékul festettem. Pont.
Az első dokim (mondanám, hogy bibí, nekem kettő volt, de amennyire észrevettem, mindenkit minimum kettő doki látott el egyszerre, a kezelők közt megy az átjárás és beszélik meg a pácienseket, hogy biztosak legyenek a saját diagnózisukban.) egy kismama, gyorsan kifaggatott, elmondta, hogy mire számítsak, lázmérés (38.9 pedig AKKOR nem is fáztam), csinált egy gyors vértesztet (aztán egy bitang erős ragtapasszal ragasztotta le az ujjam) meg egy másik vizsgálatot, amit nem részleteznék, de könnyeztem tőle ezerrel. Elmondta, hogy vagy influenza vagy vírus, amíg a tesztből nem tudják biztosra, addig kapok egy csini maszkot, abban a saját tükörképemet látva még én is elnevettem magam. :D
Egy órát kellett várnom az eredményre (hivatalosan, nem hivatalosan majdnem kettő lett a dologból), hogy kisüljön, influenza. Juhú! Kaptam angol zárójelentést (ez azért erős túlzás, én gépeltem, mert a második dokim - mint kiderült nem finn hanem cseh - elég csehül állt az angol nyelvvel), hogy a biztosítótársaságnak leadhassam a kezelési számlával együtt, amit postán fogok megkapni és laza 30 eurómba fog kerülni. Pontosabban a biztosítótársaságnak.
NÉGY receptet kaptam, influenza, lázcsillapító egy és lázcsillapító kettő, meg a köhögésemre is (amitől alig tudok beszélni, hallom is anyum hangját a fülemben: "Na végre!").
Hangom semmi, de az legalább nagyon szexin rekedt.
A kórházból bementem egy gyógyszertárba, ahol nagyon vagányan minden gyógyszeremnek nyomtattak saját matricát, a vonalkódos verziót a receptemre ragasztották, így jelezve, hogy az már ki van adva, a nagyobbik matricát meg feliratozva a gyógyszerekre tették, nehogy összekutyuljam őket.
Utána nyomtattak egy angol számlát is, a végére egy újabb matricával, azzal fizethettem a kasszánál. Összesen több, mint 65 eurót! NÉGY doboz gyógyszerért!! Nagyon, nagyon költséges itt betegnek lenni...
Mivel mindenről van angol papírom, tértivevényes postával meg egy meghatalmazással hazaküldöm őket és a biztosító visszautalja az egésznek az árát. Úgyhogy már megérte biztosítást kötni, anélkül akkor sem jöttem volna el, ha az Erasmus szerződés nem teszi kötelezővé.
A mai napon az olyan hasznos szavakkal bővült a finn szókincsem, mint betegfelvétel, láz, influenza és hasonlók. Azért jobban örültem volna, ha nem kórházi körülmények között kell ezeket megtanulnom, ellenben a két dokim konzultációjából legalább sokat értettem - nem mondtam meg nekik, hogy értem, amit mondanak, kórházban azért maradjunk a stabilabb angolnál, és így a papírmunka is automatikusan angol volt, akkor is, ha a biztosító társaság le fogja fordíttatni. (Azért az angol vagy a finn szakfordító költsége nem mindegy, bár erre utólag jöttem rá.) De legalább nem tudtak a fejem felett elbeszélni.
Délután aludtam öt órát, most két órát ébren vagyok, de csak hogy egy joghurt kíséretében leküldjem a gyógyszereket, megyek is vissza alukálni.


P.S. Tuuuudom, hogy nagyon sok mesélnivalóval vagyok adós, ha már kényszerpihenőn vagyok, lehet, hogy be is pótolom őket.