Lahti hétvége

Hello megint! Elfoglalt hétvégém volt, és most el is mesélem. :)

Péntek délután felcsücsültem a vonatra (nem úgy kell elképzelni, mint az otthoniakat - kiírta a kijelző, hogy épp 148 km/h-val süvítünk, pedig a legegyszerűbb és legolcsóbb vonat volt), és meg se álltam Lahtiig. 100 km Helsinkitől északra, egy óra a vonatút.
Hanne barátnőmet még 2002-ben ismertem meg az első CE angol táboromban. Táborozóként, én voltam a legkisebb 14 évesen, angolul se beszéltem... :D Miből lesz a cserebogár. :) Az akkori nemzetközi tábor hatalmas volt, voltunk vagy 90-en, többek közt egy finn csapat is. Először egy évre rá, vagyis idén 10 éve jöttem hozzájuk látogatóba (öregszünk, ez van), aztán még jó párszor, utoljára négy és fél éve, Zsolttal első közös nyaralásunkon.

Van a lányokkal egy közös tradíciónk - minden alkalommal, mikor Lahtiban járok, kimegyünk a tópartra, elmegyünk ebbe a cuki kávézóba és eszünk egy sajtos croissant-t. 10 éve ettem először, de azóta sem változott semmit. Szuper hely. ;)
És szuper volt a lányokkal is találkozni. Zsoltnak igaza volt négy és fél éve, leülünk és onnan folytatjuk a beszélgetést, ahol legutóbb abbahagytuk. Kevés ilyen barátság van, és ilyen régi barát... Nos, Hanne azt hiszem, a legrégebbi barátom, leszámítva az egy szem barátnémat általános iskola első osztályából. :)
Hannénál laktam két napig, ami minden volt, csak nyugis nem. Két kisfia van, Allu 6 éves lesz márciusban (de ő nem volt otthon a hétvégén, hogy emelje a hangerőt), Aapo pedig 3 éves - múlt héten volt a születésnapja, ő kapta ajándékba a szívószálas műanyag poharat a Verdákkal. Nagyon cuki volt, amikor az anyjával mondtuk neki, hogy hoztam ajándékot, alig hagyta, hogy kiszedjem a zacskóból, ki akarta szedni a kezemből. Aztán ugye el is kellett mosogatni az első használat előtt - értem én a három éves logikát, hogy ez időpocsékolás. :D
Amúgy Aapo az igazi rosszcsont hároméves. A szeme sem áll jól, akkora csibész - amivel addig nincs is gond, amíg nem vasárnap reggel negyed nyolckor jut eszébe csibészkedni a nappaliban, ahol épp aludnék. Lőttek az alvásnak... Nem is értem, mit gondoltam? Én is voltam gyerek - és én is a rajzfilmeket bámultam hétvégén reggelente, a szüleim legnagyobb örömére. (Habár talán nem a Simpson családot. :D)
Lahti amúgy egy icipici város, nem sok látnivalóval - és ötödjére már nem akartam megnézni se a templomot se a városházát. Különösen nem viharos szélben. Nem volt nagyon hideg, de eléggé fújt a szél, és nagyon fáztunk tőle.

Vasárnap este jöttem haza, aztán rohantam is Tamásmisére - és nem késtem el! Ha elképzelhető, a tegnapi alkalmon még többet énekeltek, mint két hete. De nem bánom, amíg nem a 300 éves énekeket énekeljük - és itt pont a a fiatalosság a lényeg. Nagyon jó volt. :) Utána beültünk egy friss ismerőssel, Józsival a templom kávézójába egy kicsit beszélgetni az alkalomról. A fiatalember teológiát tanul és egy évig van itt cserediákként. Most vasárnap a havi egyszeri magyar istentiszteleten ő is fog prédikálni, úgyhogy igyekszem időben felkelni.

A hét fénypontja már hétfőn eljött - ma helyettesítettem ugyanis magyarórán. Háááát, csoportot se tanítottam még soha. Végülis nyolcan jelentek meg - öt részletben, ugyanis négy embernek elég masszív késéssel sikerült beesnie, ami elég zavaró volt, folyton kizökkentettek a mondandómból, ami amúgy három nyelven folyt. :D
Pechemre (és a csoport mázlijára) nem akart működni egy holnap (emagyarul) ahol feladatokat kellett volna megoldanunk. Engem felettébb bosszantott, mert sok szót kellett volna onnan megtanulnunk, viszont ennek hiányában majdnem húsz perccel hamarabb elengedtem őket, amit cseppet sem bántak.
Az óra eleje elég döcögősre sikeredett, de utána elég könnyen ment - jobbak voltak a feladatok. Nem túl izgi a tankönyv szerinti olvasd/fordítsd/következő mondat/ember.
Csütörtökön lesz a következő óra és imádkozom az internet-szolgáltató isteneihez, hogy végre működjön az az oldal (nagyon vicces a feladat, amit előkészítettünk).

Ja, a legjobbat nem mondtam, feliratkoztam szervezett kirándulásra a Fazer csokigyárba látogatásra! :D

Ez egy tó - eléggé befagyva. Síeltek és koriztak rajta, meg azt a nem tudom, hogy hívják sportot, amikor siklóernyő van rád kötve és snowboard a lábadon.

Hó! Igazi és sok! A térdemig ért. Kipróbáltam. :D

Suli

Marimekko bolt - a kísértés földje

Felhős időben is meseszép =)

Ez eddig a kedvenc képem (leszámítva persze a felhők felettieket)

Képhiányban szenvedőknek

Az egyik első este elmentünk néhányan egy bárba kicsit megismerkedni, és ez a reklám volt a falon. :D Habár az Unicumot nem szeretem, de a reklám tetszett.
A bárban egy Activity féle játékot játszottunk - kártyákon szavak finnül, de mi angolul magyaráztuk őket. Megegyeztünk, hogy év végén visszajövünk, de akkor már finnül kell a szavakat magyarázni. :D
(Itt jut eszembe, ma, amikor megvettem a boltban a játékot a gyerekeknek, az eladó srác, habár finnül kérdeztem tőle, hogy kaphatok-e egy nylon zacskót, ő meg visszakérdezett, hogy a mappa a sajátom vagy még nem fizettem ki - nos, nem váltott át angolra, ami elég jellemző, ha idegen próbál velük angolul beszélni. HAH!)




Néhány kép az első napsütéses délutáni kirándulásomról:

 A svéd színház, ahol mellesleg néhány hónap múlva új darabot állítanak színpadra: A DZSUNGEL KÖNYVÉT!!!!!!! Igen, azt A dzsungel könyvét, a miénket. :D

A kedvenc épületem. :)

Hogyan kell enni a Pilóta Kekszet?

http://www.youtube.com/watch?v=rAsOZ10A9cw

Annak, aki esetleg nem tudná, a fenti link oktató videó arról, hogyan is kell enni a Pilóta Kekszet. Nem ismerek olyat, aki nem úgy enné, hogy szétcsavarja a két felét, előbb kienné belőle a krémet, aztán egyik, végül a másik fél. Na jó, de. Egy embert ismerek ilyet, ugye Anyu? De Te a Túró Rudit se szereted! Rémes...

Szóval a téma onnét került elő, hogy a szerdai tolmácsolás-fordítás órán (miután alaposan kiveséztük az engem igencsak érdeklő repülős kifejezéseket - Balu, akarod tudni finnül a biztonsági bemutató, utasfelvétel és biztonsági öv kifejezéseket? :D) azt a házi feladatot kaptuk, hogy szedjük össze tíz magyar ételnek a nevét, jellegzetes magyar neveket, és próbáljuk meg lefordítani finnre (aztán persze ez visszafelé is így lesz).
Este itthon beszélgettünk lakótárssal a témáról és a jellegzetes magyar ételekről, és mondta, hogy alig várja, hogy az egyik ismerőse végre csináljon pörköltet nokedlivel (megértem, én is jövök a kaja-partira!)

Lakótársnak ma jött csomagja, benne valami lett finomsággal, nagyon-nagyon finom volt. Én is szeretnék csomagot kapni otthonról! Nem muszáj ám csokit küldeni (van ám Fazer gyár itt, bizony, ingyenes csokikóstolásos gyárlátogatással, bizony, és megyünk, bizony!). Csak lüke képeslapot, levelet, miegyéb. Tuuuudom, ez már a 21. század és mi a fenének menne bárki a postára, mikor ott az e-mail és én elérhető vagyok facebookon. De én imádok postát kapni!!

Szóval, ha bárkit megihletnének könyörgő soraim, akkor az alábbi címen vagyok megtalálható:

Pohjoinen Rautatiekatu 29 A414
00100 Helsinki
SUOMI - FINLAND


Holnap elutazom a hétvégére Lahtiba, meglátogatom Hannét, mert nagyon régen nem láttam (utoljára mikor Zsolttal voltunk itt 4 és fél éve). Írtam neki a napokban, hogy mit vegyek születésnapi ajándékba a kisebbik fiának, akinek a múlt héten volt a harmadik szülinapja. Azt kaptam válasznak, hogy valami Verdásat. :D
Naaa ma találtam egy nagyon vagány műanyag poharat saját szívószállal és Verdákkal, meg mellé két kifestő könyvet, mert ugye a nagyobbik gyereknek is kell valami meglepi. Muumis. Lehet, hogy inkább megtartom. :D
Remélem a két srácnak is tetszeni fog...

Holnap pizza-ebéd a csajokkal, csalunk és nem az UniCaféba megyünk. :D

ÉÉÉÉÉS KÉSZ!!!!!!!!

Másfél órámba fájt ugyan, de kész mind a magyar, mind a finn órarendem. Nem elég, hogy ETR, most már WebOodi is???

Késsel-villával

Ma megtanultunk késsel-villával enni. :D

Szóval, ma volt magyar óra, ahova én is bejárok mint anyanyelvű, hogy gyakorolhassanak rajtam. Persze én legalább annyit tanulok ott, mint ők. A tanár mindent elmond mindkét nyelven, így megkönnyíti a dolgom. Nekem a csoportos munkáknál kell besegítenem. Eleinte nagyon félénkek voltak, de az első óra alatt rájöttek, hogy nem eszek embert. (Hah, nem tudják az igazat, de még nincs telihold. Áááúúúúú)
Ma alig 10 perce ment az óra, amikor a tanár kihívott a teremből (éreztem, hogy ez fájni fog), és megkérdezte, hogy mivel jövő héten el kell utaznia, minden órája elmaradna, tudnám-e helyettesíteni. Most mondjak nemet? :D Érdekes lesz, én nem tudok finnül órát tartani, ők nem értenek még ennyire magyarul... Szerencsére ez Finnország, itt mindenki beszél angolul, szóval áthidaló megoldásként válthatunk mindig. Kapok majd anyagot előre, de ha kapok egy kis szabad kezet is, tuti, hogy fogunk activityzni. :D
Óra végeztével aztán elmentem két lánnyal ebédelni, és nem is gondoltam volna, de végig beszélgettük a majdnem fél órás ebédet finnül. :) Tök jó volt, faggattak mindenféléről, közben meg az activity azon verzióját játszottuk, amikor a tányérjukról egyesével mindent felszúrtak a villájukra és szép lassan megtanulták, hogy "ez a kukorica, az a borsó, gombasaláta", és így tovább. Aztán jött a kés-késsel, villa-villával és Inka kijelentette, hogy "Villával és késsel eszem" de kijavítottam, hogy "Késsel-villával eszem" mert ugye így szól a kifejezés. :D Muszáj volt megmagyarázni, hogy kifejezés, mert nem értette, miért cseréltem fel.
Inka volt amúgy a bátor, aki végül jelentkezett a Buddy Project programra. A dolog lényege elvileg az lett volna, hogy kettesével összejövünk és egymás nyelvét-kultúráját, stb. tanuljuk, de a dolog végül egész másként sült el (ettől függetlenül mi fogunk hetente találkozni a fenti célból).
Vasárnap délután volt a Buddy Project találkozója (annyira hosszúra sikeredett, hogy 40 percet késtem volna a Tamásmiséről miatta, így aztán el se mentem). Rengeteg ember volt, és egyedül voltam magyar (kivételesen hála Istennek). Össze-vissza kellett kóvályogni a teremben, mindenki elmondta a nevét és hogy mit tanul (kaptunk matricát a nevünkkel) aztán vagy 20x egy percünk volt arra, hogy beszéljünk emberkékkel, de a nevüket, hogy honnan jöttek és mit tanulnak, nem volt szabad megkérdezni. Így aztán a hobbik mellett a kedvenc úticélok volt a két legnépszerűbb téma. Utána kis cetlikre kellett felírni három olyan szót, ami leginkább igaz ránk (friendly, honest, open-minded) és keresni hozzánk hasonlókat. Végül ez alapján kerültünk csoportba, most két finn, egy japán, egy koreai és egy francia lánnyal vagyok egy csoportban - Inka nincs köztünk -, és a feladat, hogy két-három hetente szervezzünk közös programot kis csoportosan, és havi össznépi banzájok is lesznek. Az első közös programunk korcsolyázás lesz!! Itten ingyen van ám, bibibí, csak korit kell bérelni (de olcsóbb venni használtan).

Pénteken voltunk lányok (Anna a tutor, Emelie a svéd lány és Charlotte, a hollandus) moziban, megnéztük az Anna Kareninát. PÉNZKIDOBÁS!!!! Jó ég, rég láttam utoljára ennyire pocsék filmet. Szegény Anna (az ő ötlete volt, mert épp olvassa a könyvet) vagy egy órát szabadkozott utána...

Ma végre megkaptam a diákigazolványom (Lyyra kortti), amivel kedvezményesen tudok vonatozni, ennek örömére péntek délután megyek Lahtiba, találkozni Hannéval és Kirsivel, mert ezer (na jó, négy és fél) éve nem láttam őket. Hanne kisebbik fiának, Aaponak múlt héten volt a szülinapja, és kéne neki találni ajándékot. Lehetőleg Verdákkal, mert azt imádja. Lecke feladva, voltam ma egy játékboltban, de kifordultam az árak láttán... Még, hogy otthon drága a gyerek-játék!!! Mennyit kaphatnak itt a finn nők gyes címén, hogy megéri szülni????

A felhők felett mindig kék az ég... Különösen mikor Bécs és Hamburg felett jön fel a nap... :)

HIDEG VAN!!!!

Na nem mintha fáznék. :D A vastag harisnya a titok (lányok előnyben, a srácok - nos, fogalmam sincs, mit vesznek a nadrág alá, hétfőn megkérdem...).
Zsinórban harmadik napja süt a nap. Ehhez képest mikor megérkeztünk, azt mondták, örüljünk, ha egész télen süt ennyit. Azonban mivel folyton süt a nap napközben, rohadt hideg van. Éjjel -30°C, napközben "csak" 23... Legalábbis ma.
Voltunk tegnap négyen lányok moziban, Anna meg akarta nézni az Anna Kareninát (Keira Knightley főszereplésével - nem, a neve nem garancia arra, hogy egy film jó lesz, sőt... Mindig a Büszkeség és Balítélet remake jut eszembe...). Hát, a mozijegy ára (ami igen, sokkal drágább mint otthon, de vagány, hogy a jegykiadó automatánál tudtam kártyával fizetni - de hol nem) pénzkidobás volt.
Apropó, fizetés. Négy napja nincs nálam készpénz, de nem is hiányzik, mert mindenhol tudok kártyával fizetni. Tényleg mindenhol. Szóval nem hiszem, hogy nagyon fogok készpénzt felvenni - mert minek? A piacon a zöldséges is elfogadja a kártyás fizetést...

Hello Mindenki!

Szóval eddig tartott az első poszt, ugyanis az érkezésem másnapja óta küzdünk az internet-szolgáltatóval, és nem igazán akar a kollégiumban működni az internet, ami a 21. században, egy drága kollégiumban és pláne olyan helyzetben, amikor mindent a neten kell elintézni, nem a legjobb…

Hetedikén, hétfőn érkeztem (nyolcadikán ugyebár már Orientation Week kezdődött, nem kötelező, de erősen ajánlott megjelenéssel). Ha időben regisztrálunk (ami nekem nem sikerült, hiszen a regisztráció lejártáig nem volt meg a repülőjegyem), akkor értünk jönnek a repülőtérre, amúgy simán bejöttem a busszal a vasútállomáshoz (Rautatieasema), ahonnan pár perc a HOAS iroda. Éééés szerencsére az én koleszem is. Akkora mázlim volt a kolesszal, hogy az valami hihetetlen… Ugye központilag kellett regisztrálni, vagy kapsz szállást vagy nem, és ha igen, akkor is lehet, hogy úgy jársz, mint én – a legolcsóbbra regisztráltam és a majdnem legdrágábbat kaptam. Egy egészen hangyányit voltam kétségbe esve úgy fél napig, mert egy százassal többe került volna az a szállás, mint amennyit ösztöndíj címén kapunk. Így aztán írtam egy szerelmes levelet a HOAS-nak és miután nem jött válasz 1-2 órán belül, felhívtam őket. Elmagyaráztam a csajszinak, hogy ezt a drága szállást nem engedhetem meg magamnak és emiatt ugrana az egész ösztöndíj, és legyen már olyan jó, hogy keres nekem egy olcsóbbat. Azt ígérte, aznap jelentkezik. (Még három óra volt hátra a munkaidejükből…) Negyed órán belül jött a válasz, hogy jeeeeej, van új szállásom, a legolcsóbb verzió és ami a legjobb, benn a város közepén. Mert azt ugye nem mondtam, az első opció a világ végén lett volna – úgyhogy a drágasága felett még kisebb vagyonokat is költhettem volna az utazásra… Jah és persze ott zajos felújítások voltak, amikről részletes tájékoztatást is küldtek csatolt fájlban. Miiiiiii???? (De cserébe kaptam volna 10% kedvezményt a szállás árából…)

Lényeg, hogy most közel lakom mindenhez, az egyetem 20 perc gyalog, és csak akkor fogok felszállni bármilyen tömegközlekedési eszközre, ha iszonyatosan pocsék az idő – ilyen eddig nem volt – vagy ha olyan messzire megyek, mint amekkora távolságban például a Marimekko outlet van. :D

Kedden Welcome Fair volt, ami során megkaptunk egy rakat papírt, kifizettünk egy még nagyobb rakat pénzt, megmutattak néhány helyet, mint pl. a könyvtárat, ami nem rossz, de a TIK-et azért nem éri utol, kivéve a kölcsönző visszavevő része, ahol simán lecsippantod a kártyád, futószalagra teszed a könyvet, leolvassa a masina a vonalkódot és nem kell se sorban állni se a könyvtárosokra várni. Nagyon vagány. :D Jah, a kivétel is így működik, ami igazán zseniális, mert a TIK-ben ott van példának okáért a savanyú csajszi, akit ennyi idő alatt sem láttam mosolyogni, ellenben mintha mindenkire haragudna, és nem épp a leggyorsabb…

Január 12.

Itthon voltam és masszívan terveztem semmittevéssel tölteni a napot, amikor egyszer csak kisütött a nap, és hirtelen sehol egy felhő, hétágra sütött a nap, úgyhogy secperc alatt fogtam a sapim meg a fényképezőgépem (amit karácsonyra kaptam Mutyutól, bibí, mert ugye praktikus ajándékokat kaptam tőle ;) és nagyon csajos!) és majdnem három órán át sétáltam a városban, és csináltam jó pár képet.

Január 13.

Vasárnap voltam az első itteni Tamásmisén, ami az év első Tamásmiséje is volt, úgyhogy nem csúsztam le semmiről! Tavasszal nagy ünneplés lesz, idén 25 éves a Tamásmise, úgyhogy kíváncsian várom, mi lesz.

Január 15.

És ezennel megtaláltam ma az első finnt, aki egy mukkot sem beszél angolul. Nyolc nap alatt, egész sokáig tartott. R-kioskiban akartam bélyeget kérni a levelemre, de csajszikám egy mukkot nem értett abból, mikor megkérdeztem, elsőbbségi levelet Magyarországra mennyiért kell feladnom. Hála Istennek, a kollégája már értette, mit akarok…

Tegnap megírtuk a tesztet, ami alapján eldöntik, hogy egyrészt látogathatjuk-e azokat az órákat, amiken már voltunk és vissza is vannak igazolva a rendszerben (a finn ETR itt WebOodi néven fut), másrészt, hogy ha szeretnénk, melyik nyelvórákat látogathatjuk. Ugyan még nem vagyunk beosztva, de ettől függetlenül ma megyünk nyelvórára, meglátjuk, mi lesz…

A többes szám annak köszönhető, hogy még az első nap beosztottak minket tutorok alá, elvileg heten tartozunk egy Anna nevű lányhoz, gyakorlatilag hárman, Emelie, egy svéd lány, és Charlotte, egy holland lány, vettük a fáradságot, hogy elmenjünk minden programra Annával és figyeljünk is rá. Így aztán pénteken négyesben megyünk moziba is. Az nem kötelező program. :D

Emelie-vel főleg, de Charlotte-tal is van néhány közös óránk, talán így könnyebb lesz. Van olyan tanár, aki megértő a cserediákokkal, és lazábbra veszi például a számonkérést, és van, akit simán és egyszerűen nem érdekel, hogy cserediákok vagyunk és ugyanúgy kezel mindenkit. Hát, nem tudom, melyik a rosszabb. :D

Egy dologra ellenben már ma rájöttem, Emelie kicsit náthás és elmentünk fejfájás-csillapítóért meg orrspray-ért a patikába. Hát, itt se érné meg betegnek lenni… Pontosabban azt se. Valószínűleg még hetekig fog tartani, hogy ne essek hanyatt újra és újra az eszméletlen árakon.

Volt ma két órám is finnül, és igen, a víz nagyon, nagyon mély és én belelöktem saját magam… Az elsőn a tanárnő sajnos elég halkan beszél, úgyhogy baromira kell figyelni, (egy óra ma nem volt, jövő héten kezdődik) és a harmadik meg a nyelvóra volt. Húúúúúha. Lehet, hogy az eggyel könnyebbet kellett volna választanom, de most már kábé mindegy is. Most aztán látástól Mikulásig ülhetek a szótár-füzetem felett. :D

:S