Késsel-villával

Ma megtanultunk késsel-villával enni. :D

Szóval, ma volt magyar óra, ahova én is bejárok mint anyanyelvű, hogy gyakorolhassanak rajtam. Persze én legalább annyit tanulok ott, mint ők. A tanár mindent elmond mindkét nyelven, így megkönnyíti a dolgom. Nekem a csoportos munkáknál kell besegítenem. Eleinte nagyon félénkek voltak, de az első óra alatt rájöttek, hogy nem eszek embert. (Hah, nem tudják az igazat, de még nincs telihold. Áááúúúúú)
Ma alig 10 perce ment az óra, amikor a tanár kihívott a teremből (éreztem, hogy ez fájni fog), és megkérdezte, hogy mivel jövő héten el kell utaznia, minden órája elmaradna, tudnám-e helyettesíteni. Most mondjak nemet? :D Érdekes lesz, én nem tudok finnül órát tartani, ők nem értenek még ennyire magyarul... Szerencsére ez Finnország, itt mindenki beszél angolul, szóval áthidaló megoldásként válthatunk mindig. Kapok majd anyagot előre, de ha kapok egy kis szabad kezet is, tuti, hogy fogunk activityzni. :D
Óra végeztével aztán elmentem két lánnyal ebédelni, és nem is gondoltam volna, de végig beszélgettük a majdnem fél órás ebédet finnül. :) Tök jó volt, faggattak mindenféléről, közben meg az activity azon verzióját játszottuk, amikor a tányérjukról egyesével mindent felszúrtak a villájukra és szép lassan megtanulták, hogy "ez a kukorica, az a borsó, gombasaláta", és így tovább. Aztán jött a kés-késsel, villa-villával és Inka kijelentette, hogy "Villával és késsel eszem" de kijavítottam, hogy "Késsel-villával eszem" mert ugye így szól a kifejezés. :D Muszáj volt megmagyarázni, hogy kifejezés, mert nem értette, miért cseréltem fel.
Inka volt amúgy a bátor, aki végül jelentkezett a Buddy Project programra. A dolog lényege elvileg az lett volna, hogy kettesével összejövünk és egymás nyelvét-kultúráját, stb. tanuljuk, de a dolog végül egész másként sült el (ettől függetlenül mi fogunk hetente találkozni a fenti célból).
Vasárnap délután volt a Buddy Project találkozója (annyira hosszúra sikeredett, hogy 40 percet késtem volna a Tamásmiséről miatta, így aztán el se mentem). Rengeteg ember volt, és egyedül voltam magyar (kivételesen hála Istennek). Össze-vissza kellett kóvályogni a teremben, mindenki elmondta a nevét és hogy mit tanul (kaptunk matricát a nevünkkel) aztán vagy 20x egy percünk volt arra, hogy beszéljünk emberkékkel, de a nevüket, hogy honnan jöttek és mit tanulnak, nem volt szabad megkérdezni. Így aztán a hobbik mellett a kedvenc úticélok volt a két legnépszerűbb téma. Utána kis cetlikre kellett felírni három olyan szót, ami leginkább igaz ránk (friendly, honest, open-minded) és keresni hozzánk hasonlókat. Végül ez alapján kerültünk csoportba, most két finn, egy japán, egy koreai és egy francia lánnyal vagyok egy csoportban - Inka nincs köztünk -, és a feladat, hogy két-három hetente szervezzünk közös programot kis csoportosan, és havi össznépi banzájok is lesznek. Az első közös programunk korcsolyázás lesz!! Itten ingyen van ám, bibibí, csak korit kell bérelni (de olcsóbb venni használtan).

Pénteken voltunk lányok (Anna a tutor, Emelie a svéd lány és Charlotte, a hollandus) moziban, megnéztük az Anna Kareninát. PÉNZKIDOBÁS!!!! Jó ég, rég láttam utoljára ennyire pocsék filmet. Szegény Anna (az ő ötlete volt, mert épp olvassa a könyvet) vagy egy órát szabadkozott utána...

Ma végre megkaptam a diákigazolványom (Lyyra kortti), amivel kedvezményesen tudok vonatozni, ennek örömére péntek délután megyek Lahtiba, találkozni Hannéval és Kirsivel, mert ezer (na jó, négy és fél) éve nem láttam őket. Hanne kisebbik fiának, Aaponak múlt héten volt a szülinapja, és kéne neki találni ajándékot. Lehetőleg Verdákkal, mert azt imádja. Lecke feladva, voltam ma egy játékboltban, de kifordultam az árak láttán... Még, hogy otthon drága a gyerek-játék!!! Mennyit kaphatnak itt a finn nők gyes címén, hogy megéri szülni????