Helyi lettem!

Igazából semmi extra, nem kaptam letelepedési/tartózkodási engedélyt, még csak lakcímkártyám sincs (az itt amúgy sincsen), csak olyan "finnesen" sétáltam ma a suli felé (tömbösített Finnish Church History óra, de erről majd később), hogy három turista leszólított, hogy merre találják a szikla-templomot és térkép nélkül magyaráztam el nekik (nem nagy kihívás, fél perce jöttem el otthonról és két utcával a kolesz mögött van). Nah de akkor is, a tény, hogy engem találnak meg. :D Pedig a barna hajammal-szememmel nincs egy kiköpött finn fejem.
Apropó, helyiek: több mint 5 hete vagyok itt, sokszor felbukkan a téma a beszélgetések közben is, és ugye akaratlanul is szűrjük le a következtetéseket. Például, az egyik kedvencem (de ez már tuti volt téma) a fény-visszaverő mindenkin. Ez pozitív. Az állatok módjára történő vezetés a legkevésbé sem. MACSKAKŐ van a belváros utcáin! Két napig minden olvadt, térdig gázoltunk a latyakban, aztán éjjel lehűlt az idő és ma az évtized havazására ébredtünk. Meg az évtized szélviharára is. Együtt a kettő nem volt túl kellemes, vízszintesen esett a hó egész nap. Legalább 20 centi friss hó. Nagyon jól néz ki!


Stockholm

Vasárnap-hétfő-kedden voltunk Stockholmban! A dolog úgy indult, hogy szombat délután az egyik facebook csoportba került egy hirdetés, hogy valakinek van 3 ingyen helye egy kompra, mert lefoglalt egy kabint, hogy átmenjenek barátokkal, de a barátok az utolsó előtti percben lemondták.
A hirdető Henrietta, cseh, valami nagyon bonyolult dolgot tanul (biológia, meg fizika meg mikro-biológia meg mindenféle betegségekről/vírusokról beszélt...), és közös finn órára járunk - mint kiderült a vasútállomáson, a találkozáskor. :)
Nem tudom, hogy jutott eszembe válaszolni az üzenetére, de mire észbe kaptam, már félig be voltam csomagolva. Aztán két francia srác is írt, így négyen mentünk, ők azzal a nem titkolt céllal, hogy duty free vegyenek alkoholt a hajón, én inkább azzal, hogy legalább egy kicsit lássak Stockholmból. Vasárnap délután 5-kor futott ki a ladik, és másnap reggel 10-re értünk Stockholmba (nem elfelejtendő, hogy közben időzónát  váltottunk, a három mutatós - egy nagy, két kicsi, svéd és finn zászlókkal - óra nagyon vagány).

A hajón végigjártuk a duty free-t, de hihetetlen, hogy mennyire drága minden még ott is. Mondjuk ez a többieket, Henriettát, Kevint és Pierre-t nem különösebben zavarta, egy 24-es sörös csomagnak hármasban egy este alatt a fenekére néztek... De hát ők ezért szálltak a hajóra, én nem.
A srácok amúgy aranyosak voltak (és senki nem horkolt éjjel!), de beszélgettetek már franciákkal angolul? Húúúúú.... Pierre amúgy is kikérte magának, hogy ő nem hagyományos francia (ami szerinte a párizsi bunkó ficsúr - nem értettem, milyen szót használt, de még ez a legfinomabb amit el tudok képzelni), amit mi meg is erősítettünk. Beszél angolul! :D
Reggel leszálltunk a hajóról és aztán egy fél órás ebéd-szünetet leszámítva öt és fél órán keresztül sétáltunk a városban. Eleinte csak felhős volt az idő, aztán nagyon elkezdett havazni és tiszta köd lett minden. Viszont az a néhány óra is elé volt ahhoz, hogy nagyon nagyon megtetsszen a város. Az óváros, a szűk kis utcákkal, a meseszép épületekkel... Imádom Helsinkit, de valljuk be, városépítészetileg nem a legszebb épület.
Itt jöjjön egy nagy halom kép, ami többet mond több ezer halom szónál (vagy valami ilyesmi - elég fáradt vagyok...)

A katedrálisok a távolban

Szintén Stockholmba, egész éjjel követtük ;)

A svéd szigetvilág

Időzónák között

Kevin tehetséggel mászott bele a képeimbe...

Henrietta és a Royal Palace

Legközelebb belülről is megnézem magamnak

Bocsi... De finom vagy, meg foglak enni. 

Ennek a fura manónak, pontosabban a rajta levő fülhallgatónak története van. Henrietta egy barátjától vette (nem kérte, vette) kölcsön, bosszúból valami hülye vicc miatt. Elhozta magával Prágából és minden látványosságról csinálni kellett egy képet a fülhallgatóval (nem, nem vele), hogy megmutathassa a barátnak, merre járt a fülhallgatója... :D

Kacsákok a jégen - csilingelő hangja van, ahogy egymásnak koccannak :)

És, íme a bizonyíték, hogy én is mentem, nem csak a kamerám küldtem el valakivel...

Útban a Skanzen felé

Megint a fülhallgató...

Tivoli - habár nem mindenki ismeri ezt a szót

Melegvízű patak folyik a jeges tóba

Skanzen - kék kapu

Viking Line ;)

Runebergin-torttu

Február ötödikén volt Runeberg napja, aminek alkalmából a finnek nemzeti írójának kedvenc sütijét lehet mindenhol kapni és otthon nyilván rengetegen meg is sütik. Mi a lányokkal még Lahtiban vettünk (csak Újév és az ünnep között lehet kapni, már nincs is sehol...)
Egyszerű piskóta, málnaszósz van benne és cukor-gyűrű van körülötte. Érdugítóan finom!
(Runebergről többet itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Johan_Ludvig_Runeberg)


Múlt héten két napig nálunk vendégeskedett Julcsi barátnőm, Szegeden együtt jártunk angol szakra és az idegenvezető suliba is. Londonból költözött Hämeenlinna-ba, ahol angoltanárként dolgozik egy általános iskolában. Egy konferencia miatt jött két napra Helsinkibe és nálunk lakott. Másfél éve nem találkoztunk, így jó volt hallani, mi újság vele. Éééés kaptam meglepetést is (kár, hogy konyha hiányában nem tudom kipróbálni őket, de lehet tippelni, otthon mit fogok vele először sütni - igen, piparkakkut, ami olyasmi, mint a gyömbéres keksz vagy közismertebb magyar nevén mézeskalács):

Atheneum - majdnem

Egyik nap el akartunk menni az Atheneumba (művészeti múzeum) merthogy minden hónap első hétfőjén (ha nincs különleges kiállítás) ingyenes a belépő. El is mentünk, de volt különleges kiállítás, ami még csak nem is érdekelt minket, hát gondoltuk, megvár minket az állandó (mellesleg találtam egy holnapot, ahol megtalálható, melyik múzeumnak, szabadtéri helynek, stb. mikor van az ingyenes látogathatósága - feltöltöttük a naptárat programokkal). Így aztán elsétáltunk az első utunkba eső kocsmáig, ami történetesen egy ír kocsma volt (Molly Malone's). Épp leültünk volna a ciderjeink fölé, amikor kérdezték, benevezünk-e egy kocsma kvízre. Naná!
Olyan kérdéseket kaptunk, hogy nagyon, nagyon hülyének éreztük magunkat tőle, de legalább tanultunk is egy csomó dolgot (most már például tudom, hogy George Orwell 1950. január 21-én halt meg...). Az alábbi kép Anna, a szobatársam által készült, így ő sajnos nem látszik a képen, nem baj, lesz még közös képünk, a többiek pedig, a társaság egyetlen férfiúja Józsi, aki teológiát tanul és aki múlt héten vasárnap tartotta az istentiszteletet, ahol voltunk, a göndör lány Emelie Stockholmból, a nagyon szöszi pedig Charlotte Hollandiából. Így már arcokat is lehet kötni a nevekhez. ;)

Jaaaaaaa és holnap szánkóverseny a katedrális lépcsőjén!