Hello Mindenki!


Lógok egy-két történettel, és most, hogy hazajöttem Lappföldről (bizony!) és jövő héten téli szünet (nem vicc, nem tavaszi, téli), igyekszem mindent elmesélni!

Szóval 14-én csütörtökön volt a végzős gimnazisták utolsó tanítási napja, most aztán szünet nélkül tanulnak az érettségire április-májusig. Ezt úgy szokták megünnepelni, hogy nyitott platójú buszokon mennek végig a városon és cukorkákkal dobálják meg a járókelőket. Én épp úton voltam a suliból haza és a sok faarcú finn járókelővel szemben nekem tetszett a sok vidám, beöltözött és elmaszkírozott fiatal - így aztán nevetve integettem nekik, amit cukorka záporral háláltak meg. ;)

A csokigyár boltja - az oszlop Geisha bonbonnal töltve

Egyél amennyit bírsz kóstoló

Anitával - mert magyarokkal mindenhol találkozom

Muumi csokika

Ajándék, amit kaptam, ajándék amit vettem (meg ami véletlen a táskámba esett.

És mivel egy hétre ennyi édesség nem elég, hát elmentünk másnap a Fazer csokigyárba. Húúúúúúúúúú....
Először is mutattak egy filmet arról, hogy a család hogy került Finnországba, hogy nyitották meg a csokoládé gyárat, hogyan terjeszkedett, stb. Aztán levittek minket egy folyosóra, ahol egy kisebb kiállítás volt a csokoládéról, hogyan kerül Ghánából Helsinkibe, stb. Sajnos a tényleges gyár-részbe nem vittek be minket, mert túl sokan voltunk, pedig amúgy beöltöztetnek mindenkit fehérbe és beviszik a futószalagok közé, ahol többek között az Angry Birds gumicukrokat is készítik - madarakat és malacokat külön soron, hogy ne vesszenek össze. Nem vicc. Véresen komoly. :D Zsolt egy Angry Birds tojást kap húsvétra (igen, olvassa a blogot. Igen, tud róla.). :D
A folyosó végén pedig az egyél-amennyi-beléd-fér kóstoló várt. Persze trükkösek, ugyanis Rád szólnak, hogy ott nem ihatsz - és csokiból nem sokat tudsz úgy enni, hogy ne legyél azonnal szomjas. Így aztán, hogy mindent végigkóstolhassunk, elosztottuk a csokikat egymás között. Ugyan szóltak, hogy nem vihetünk magunkkal haza, de van ezeknek a csokiknak egy rossz szokásuk, maguktól a táskánkba esnek. Mondjuk volt egy lány, aki ez után kiszedte a csokikat..........
A végén kaptunk egy ajándék-csomagot benne az eredeti kék Fazerrel illetve új termékekkel.

Múlt héten elmentem egy meghirdetett előadásra, bizonyos Dr. Angela Marcantonio tartotta "Hungarian - an aberrant Uralic language" címmel... A hölgy nyelvésznek mondja magát és több neves egyetemen (többek közt - te jó ég - Cambridge-ben is) tanítja azt az elméletet, hogy a magyar nem is uráli nyelv. Hogy pontosan mi, az nem derült ki az előadásból. Facebookon már puffogtam eleget a témában, így itt nem fogom újra kezdeni, de a lényeg, hogy az egész csak időrablás volt. Persze otthon néhányszor felbukkant a "kollegina" neve, mindig némi szarkasztikus felhanggal - de élőben kifejezetten irritáló volt. És az előadás végén, amikor jöttek a kérdések és néhányan kifejtették a véleményüket a professzor munkásságáról, akkor a viselkedése kifejezetten offenzívvé vált.

Kedden sikerült végre kitalálnom, hogy el akarok menni Lappföldre, így gondoltam egyet, kiválasztottam, kifizettem és péntek este felültem huszonnegyed-magammal a Rovaniemibe tartó vonatra. 13 óra volt az út, még jó, hogy este 10-kor indultunk, így az út nagy részét megpróbáltam átaludni. Esélytelen, vonaton én se tudok ennyit aludni...
A vonaton beszélgettünk a többiekkel, a 25 ember hihetetlen vegyes társaságot hozott össze, volt hong-kongi, indonéz, taivani, néhány francia, olasz, belga, spanyol, ír, cseh... Hihetetlen csapat. A kedvenc beszélgetésem az indonéz sráccal volt, kérdezte, én honnan jöttem és mikor mondtam, hogy Magyarországról, akkor azzal a kérdéssel állt elő, hogy Budapest tényleg két városból lett összeolvasztva?
Mondtam, hogy nem, valójában háromból, de meglep, hogy tudja. A válasz az volt, hogy egyike azon helyeknek, ahova szeretne eljutni egyszer és így olvasott róla... Hihetetlenül meglepő volt, különösen annak fényében, hogy mikor Stockholmba mentünk, az egyik francia srác a kompon azt kérdezte, hogy hol lakom Magyarországon? (A fővárosban.) Bukarestben? Jóóóóóó ééééég....

Rovaniemibe érkezés után várt minket egy busz, két turizmust tanuló lánnyal (akik segítőkésznek bizonyultak, bármit kérdeztem tőlük, főleg szókincs-bővítés végett), elmentünk egy Lidlbe (igen, még Lappföldön is van...) ahol mindenki jól bevásárolt alkoholból azzal a szándékkal, hogy a néhány nap alatt elpusztítják, persze volt, aki élelmiszert is vett. :D Csak reggelit és vacsorát kaptunk a szálláshelyen.
Korvala, ahol laktunk, tulajdonképpen egy családi farm. Egy házaspár vezeti, a feleség félig finn, félig angol, így mindenki folyékonyan beszél angolul is. A farmon van a családi ház, egy ház, ahol az étterem és a közösségi hely működik, a szauna, egy pici ajándékbolt és a néhány kunyhó, amikben mi is laktunk. Jah, és persze a huskyk. A család tenyészti a kutyákat, így több, mint 50 kutyájuk van. És mikor megérkeztünk, volt hét nyolchetes kölyök is!!!! Nagyon, nagyon cukik. Lili úgyis hiányzik otthonról, így itt legalább egy kicsit kiéltem magam a kutyákkal. A huskyk amúgy is nagyon barátságosak, a szánhúzókat is gond nélkül lehetett simogatni. Egyedül a mamikutya volt nagyon félős, de azért csak összebarátkoztunk.

A kunyhónkban végül egy olasz lánnyal, Elenával, illetve két ír fiúval, Luke-kal és Steve-vel voltunk. Jó ég, dublini írek, velük beszélgetni - újra kell tanulnom angolul. :D Csak kicsit volt ciki, hogy mindig visszakérdezek, mert nem értem amit mondanak, és persze szóba került, ki mit tanul, csak kicsit égett a fejem, amikor elmondtam, hogy egyébként angol szakon diplomáztam. :D
Délután első programként elvittek minket egy rövid rénszarvas-szánkózásra, ahol az egyik rénszarvasnak frissen lepottyant az agancsa, szegény, nagyon bénán nézett ki.

Ne izgulj, Téged nem eszlek meg - csak a tesót!

 Ahogy a képeken is látszik, hét ágra sütött a nap, ami külön öröm volt, mert Helsinkiben addigra már egy hónapja nem láttuk a napot. Azóta ez változott, de akkor nagyon jó volt. Minden nap tiszta idő volt, de sajnos minden éjszaka felhős volt - így nem láttuk a Sarki fényt. (Finn nevén Revontulet, ami A róka tüzét jelenti. Megkérdeztem, honnan jön a név, a lányok elmondták, hogy a régi számik hite szerint ahogy a róka szaladt a hegyekben és felvillant a farka, ezek azok a fények.)
Az egész farmot minimum egy méter érintetlen hó takarta be, aminek mi nem tudtunk ellenállni és muszáj volt hóangyalkázni, összemászkálni, térdig süppedni bele. Bejártuk az egész környéket gyalog, a szaunánál kinn volt a tóban egy pici lyuk, ahol bele lehet merülni a vízbe... És ezúton bevallom, kihagytam a lehetőséget. Nem volt ennyi bátorságom. Lehetőségem valószínűleg nem is lesz több, de olyan ijesztően hidegnek nézett ki...

Vacsorára igazi lapp ételek voltak minden este, első este húsgolyók tőzegáfonya lekvárral, mind házi készítésű. Nagyon finom volt. Utána jött az édesség, marjakiisseli a finn neve, magyarra már otthon sem tudtuk lefordítani, de az alapja egy gyümölcsös sűrű kocsonya szerű valami (nagyon finom, kicsit savanykás) és tejsodó szerű van hozzá.
Mint délután kiderült, az egyik cseh lánynak aznap volt a születésnapja, amit az utas listából tudtunk, így titokban leszerveztük a házigazdáékkal, akik csináltak neki egy picike tortát egy szál gyertyával és felköszöntöttük.

Vasárnap a reggelt a huskyk ketrecénél kezdtem, mert kicsit korábban ébredtem mint a többiek és még nem volt reggeli. Édesek voltak nagyon, a házigazda három gyereke közül a legkisebb, Alexandra épp a kutyákkal játszott, akivel beszélgettünk a kutyákról - finnül, lévén akkor még nem tudtam, hogy folyékonyan beszél angolul. De szórakoztató volt, helye kiscsaj. Nyolc éves, és nagyon kis beszédes - mindkét nyelven. A bátyja, Alfred, 11 éves (az ikertesója Amanda), igazi úriember. A két gyerek nagyon beszédes, sok mindent meséltek, építettünk hóembert, szánkóztunk, szóval elvoltam a gyerekekkel (a francia lányokkal nem sok közös témám volt, hacsak nem a hogyan tartsuk a frizuránkat tökéletesen a sapka alatt)
.Délelőtt, épp reggeli után, elmentünk és kipróbáltuk a cross-country ski-t, ami csak azért tűnt elég nehézkesnek, mert puha és mély volt a hó és ha rosszul léptünk, térdig elsüllyedtünk benne és leléptünk a lécről. :D Épp egy ösvényen akartunk elfordulni, amikor keresztbe jöttek azok, akik befizettek a kutyaszánra (65 euró egy fél órás mulatságért - nekem nem érte meg, pláne, hogy utolsó nap ingyen is ki lehetett próbálni, ha nem is fél órára).
Később, miután visszajöttünk, épp a gyerekekkel beszélgettem, és Alexandra kérdezte, akarom-e látni a kiskutyákat. Mondtam, hogy persze (habár a kennel külső oldaláról is tökéletesen látni őket). Csak hogy a kislány úgy értette, hogy bemegyünk a kutyákhoz! Mivel mi jól elvoltunk, így én voltam az egyetlen, akinek megengedték, nagyjából háromnegyed órát töltöttünk a kiskutyákkal. A többiek csak icipicit voltak irigyek. ;)

Kérsz egy puszit?

Aznap a vacsora lohikeitto volt, magyar nevén mondjuk tepsis lazac. A desszert, mint a háziasszonytól megtudtam (mert ugye nekem mindent meg kell kérdeznem) igazi lapp esküvői édesség, ugyan esküvő nem volt, de különleges. Sajt megfőzve fahéjas tejszínben, tőzegáfonya lekvárral (mivel házi, így nem volt édes). Otthon még nem láttam ilyen sajtot, valami előre sütött fajta, úgyhogy a napokban megnézem a boltban és viszek majd haza.

Cross-country ski csapat

Keresztforgalom 

A délutáni program lékhorgászat volt, de nyugodtan mondhatom, az egyik legunalmasabb időtöltés a világon. Nyáron a melegben (leszámítva a szúnyogokat) legalább a parton csücsülve lehet pihenni, de itt csak áll és didereg az ember.








Hétfőn elmentünk a Pyhä Nemzeti Parkba, ahol elsétáltunk egy befagyott vízeséshez. A három kilométeres séta első hallásra nem tűnt nehéznek, de az út fele süppedős hóban telt, így majdnem két órába telt eljutni odáig. Megérte!

Pyhänkasteenputous - a befagyott vízesés

Jucus és a befagyott vízesés felé menetelő többiek

A vízesés mögött

Még első nap, mielőtt elmentünk sétálni a környéken, felajánlották, hogy bérelhetünk sí-overállt, ha fáznánk. Síkabát volt velem és vettem ugyan 50 meg 80 harisnyákat (fiúknak: nagyon-nagyon vastagot) meg extra zoknikat, de jó ötletnek tűnt az overáll. Végül a nemzeti parkban volt, amikor nagyon melegem volt, viszont volt egy szakasz, ahol lefelé szó szerint csak fenéken szánkózva lehetett lemenni, nos ott jól jött, hogy nem farmerban voltam, ami azonnal átázott volna.
A vízeséstől visszafelé megálltunk egy kunyhóban pihenni, ami egyfajta tűzrakó hely volt, ott mindenki evett, aztán vissza a nemzeti park központjába.
Néhány kép a buszból úton hazafelé:

A sofőr a havas és kanyargós utakon gond nélkül száguldott 90-100-zal (80-as tábla mellett) de az utak amúgy nagyon jól le vannak takarítva. Nah igen...








Mivel aznap egész nap egy felhő nem volt az égen, sötétedés után vártuk, hogy hátha látjuk a sarki fényeket - de sajnos nem volt hozzá szerencsénk.
Este rénszarvas sült volt a vacsora (mondtam, hogy megeszem a tesókat!) és utána tőzegáfonya-pite volt, aminek elkértem a receptjét a háziasszonytól, úgyhogy otthon is tudok csinálni (csak találjak a boltokban tőzegáfonyát, de végül is bármilyen bogyóval meg lehet csinálni).

Rénszarvas husi

Tőzegáfonyás pite

Kedden jött el a túra fénypontja: Santa Claus Village! (Előtt még egy gyors kör a kutyaszánon.)

Jaana, a háziasszonyunk, és a kutyaszán

A farm

És Santa Claus Village!!!!

Santa's Post Office

Santa's Post Office - saját bélyegzővel. Vajon ki kap tőlem innen képeslapot?

Ebbe a postaládába dobott leveleket csak karácsonykor kézbesítik

Északi sarkkörön innen és túl

ÉS A LÉNYEG!!!!!!!!!

Joulupukki fantasztikus volt. Csoportosan mehettünk be hozzá, mindenkit megkérdezett, honnan jött és mindenkinek a saját anyanyelvén köszönt. Aranyos volt, viccelődött, kérdezte, hogy mit csinálunk, honnan jöttünk Finnországon belül, majd elkezdődött az egyik francia fiúval viccelődni, hogy viselkedjen, mert az eddigi éves teljesítménye alapján egyelőre nincs ajándék kilátásban. :D

Kukucs, ki áll a Mikulás jobb válla felett??? :)

Rovaniemi

Utolsó nap délután volt néhány óra szabadidőnk Rovaniemiben és sétálás közben szembejött velünk ez a játszótér, de szerintem felnőtteknek inkább való, mint gyerekeknek.

Este hat után indultunk haza Rovaniemiből, mindenki hulla volt az egész napos programok után, úgyhogy elég hamar elaludt mindenki. Reggel 7-re értünk haza, úgy éreztem, éjjel sikerült a nyakam kitörni. 10 órától órám volt, és képes voltam bemenni, amiért nagyon büszke vagyok magamra! ;)

További képek Facebookon!