2013. január 18., péntek


Hello Mindenki!

Szóval eddig tartott az első poszt, ugyanis az érkezésem másnapja óta küzdünk az internet-szolgáltatóval, és nem igazán akar a kollégiumban működni az internet, ami a 21. században, egy drága kollégiumban és pláne olyan helyzetben, amikor mindent a neten kell elintézni, nem a legjobb…

Hetedikén, hétfőn érkeztem (nyolcadikán ugyebár már Orientation Week kezdődött, nem kötelező, de erősen ajánlott megjelenéssel). Ha időben regisztrálunk (ami nekem nem sikerült, hiszen a regisztráció lejártáig nem volt meg a repülőjegyem), akkor értünk jönnek a repülőtérre, amúgy simán bejöttem a busszal a vasútállomáshoz (Rautatieasema), ahonnan pár perc a HOAS iroda. Éééés szerencsére az én koleszem is. Akkora mázlim volt a kolesszal, hogy az valami hihetetlen… Ugye központilag kellett regisztrálni, vagy kapsz szállást vagy nem, és ha igen, akkor is lehet, hogy úgy jársz, mint én – a legolcsóbbra regisztráltam és a majdnem legdrágábbat kaptam. Egy egészen hangyányit voltam kétségbe esve úgy fél napig, mert egy százassal többe került volna az a szállás, mint amennyit ösztöndíj címén kapunk. Így aztán írtam egy szerelmes levelet a HOAS-nak és miután nem jött válasz 1-2 órán belül, felhívtam őket. Elmagyaráztam a csajszinak, hogy ezt a drága szállást nem engedhetem meg magamnak és emiatt ugrana az egész ösztöndíj, és legyen már olyan jó, hogy keres nekem egy olcsóbbat. Azt ígérte, aznap jelentkezik. (Még három óra volt hátra a munkaidejükből…) Negyed órán belül jött a válasz, hogy jeeeeej, van új szállásom, a legolcsóbb verzió és ami a legjobb, benn a város közepén. Mert azt ugye nem mondtam, az első opció a világ végén lett volna – úgyhogy a drágasága felett még kisebb vagyonokat is költhettem volna az utazásra… Jah és persze ott zajos felújítások voltak, amikről részletes tájékoztatást is küldtek csatolt fájlban. Miiiiiii???? (De cserébe kaptam volna 10% kedvezményt a szállás árából…)
Lényeg, hogy most közel lakom mindenhez, az egyetem 20 perc gyalog, és csak akkor fogok felszállni bármilyen tömegközlekedési eszközre, ha iszonyatosan pocsék az idő – ilyen eddig nem volt – vagy ha olyan messzire megyek, mint amekkora távolságban például a Marimekko outlet van. :D
Kedden Welcome Fair volt, ami során megkaptunk egy rakat papírt, kifizettünk egy még nagyobb rakat pénzt, megmutattak néhány helyet, mint pl. a könyvtárat, ami nem rossz, de a TIK-et azért nem éri utol, kivéve a kölcsönző visszavevő része, ahol simán lecsippantod a kártyád, futószalagra teszed a könyvet, leolvassa a masina a vonalkódot és nem kell se sorban állni se a könyvtárosokra várni. Nagyon vagány. :D Jah, a kivétel is így működik, ami igazán zseniális, mert a TIK-ben ott van példának okáért a savanyú csajszi, akit ennyi idő alatt sem láttam mosolyogni, ellenben mintha mindenkire haragudna, és nem épp a leggyorsabb…

Január 12.

Itthon voltam és masszívan terveztem semmittevéssel tölteni a napot, amikor egyszer csak kisütött a nap, és hirtelen sehol egy felhő, hétágra sütött a nap, úgyhogy secperc alatt fogtam a sapim meg a fényképezőgépem (amit karácsonyra kaptam Mutyutól, bibí, mert ugye praktikus ajándékokat kaptam tőle ;) és nagyon csajos!) és majdnem három órán át sétáltam a városban, és csináltam jó pár képet.

Január 13.
Vasárnap voltam az első itteni Tamásmisén, ami az év első Tamásmiséje is volt, úgyhogy nem csúsztam le semmiről! Tavasszal nagy ünneplés lesz, idén 25 éves a Tamásmise, úgyhogy kíváncsian várom, mi lesz.

Január 15.
És ezennel megtaláltam ma az első finnt, aki egy mukkot sem beszél angolul. Nyolc nap alatt, egész sokáig tartott. R-kioskiban akartam bélyeget kérni a levelemre, de csajszikám egy mukkot nem értett abból, mikor megkérdeztem, elsőbbségi levelet Magyarországra mennyiért kell feladnom. Hála Istennek, a kollégája már értette, mit akarok…
Tegnap megírtuk a tesztet, ami alapján eldöntik, hogy egyrészt látogathatjuk-e azokat az órákat, amiken már voltunk és vissza is vannak igazolva a rendszerben (a finn ETR itt WebOodi néven fut), másrészt, hogy ha szeretnénk, melyik nyelvórákat látogathatjuk. Ugyan még nem vagyunk beosztva, de ettől függetlenül ma megyünk nyelvórára, meglátjuk, mi lesz…
A többes szám annak köszönhető, hogy még az első nap beosztottak minket tutorok alá, elvileg heten tartozunk egy Anna nevű lányhoz, gyakorlatilag hárman, Emelie, egy svéd lány, és Charlotte, egy holland lány, vettük a fáradságot, hogy elmenjünk minden programra Annával és figyeljünk is rá. Így aztán pénteken négyesben megyünk moziba is. Az nem kötelező program. :D
Emelie-vel főleg, de Charlotte-tal is van néhány közös óránk, talán így könnyebb lesz. Van olyan tanár, aki megértő a cserediákokkal, és lazábbra veszi például a számonkérést, és van, akit simán és egyszerűen nem érdekel, hogy cserediákok vagyunk és ugyanúgy kezel mindenkit. Hát, nem tudom, melyik a rosszabb. :D
Egy dologra ellenben már ma rájöttem, Emelie kicsit náthás és elmentünk fejfájás-csillapítóért meg orrspray-ért a patikába. Hát, itt se érné meg betegnek lenni… Pontosabban azt se. Valószínűleg még hetekig fog tartani, hogy ne essek hanyatt újra és újra az eszméletlen árakon.
Volt ma két órám is finnül, és igen, a víz nagyon, nagyon mély és én belelöktem saját magam… Az elsőn a tanárnő sajnos elég halkan beszél, úgyhogy baromira kell figyelni, (egy óra ma nem volt, jövő héten kezdődik) és a harmadik meg a nyelvóra volt. Húúúúúha. Lehet, hogy az eggyel könnyebbet kellett volna választanom, de most már kábé mindegy is. Most aztán látástól Mikulásig ülhetek a szótár-füzetem felett. :D
:S

1 megjegyzés:

  1. Nagyon nagyon jóóó, hogy van blogod! :) Izgalmasak lehetnek finnül az órák, na de lesz is hol gyakorolnod! :D Képeket majd ide is tégy fel! Már ha lesz hiperszupergyors net! ;)

    Amúgy szobatársad milyen?

    [Alíz vagyok, elisz néven futok ezentúl a kommentekben! :D]

    VálaszTörlés